Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

bői és a későbbi közvetlen városmag közelében feküdt falvakból kialakult városban véleményünk szerint a 15. század második felében a település fontosabb utcái (5-6 fő utca), helyi elnevezéssel derékutcák alsóbb igazgatási egységekké váltak, amelyek élén előbb az utcabírák, majd később, a 16. század közepére névváltással, amely bizonyára a funkción belüli feladatokban a hangsúly eltolódást jelölte, utcakapitányok álltak. Amint Szendrey István megállapította: „...a városkormányzat alapegysége az utca volt."

42 A főutcákhoz vagy derékutcákhoz tartoztak a környező kisebb utcák, utcakezdemények, ám ezekből legtöbbször nem lettek önálló igazgatási egységként számba vett utcák. Az utcák igazgatási szerepköre kialakulásának időpontja nem ismert pontosan. Hozzá hasonlóan az utcánál kisebb egységek, a tizedek megjelenésének az idejét sem tudjuk. Az említett szakirodalom nagyon réginek tartja őket, az első adatot mégis 1607-ből hozzák, amely szerint a 13 utcában 32 tizedet számoltak össze.

43 Számunkra az tűnik természetesnek, hogy a tizedek, mint alegységek, az utcánál később alakultak ki. Véleményünk szerint ameddig újabb adatok nem kerülnek napvilágra, nem tehetjük megjelenésüket korábbra a 16. század második felénél. A tizedek, élén a tizedesek vagy tízházgazdák álltak, akik az utcabíráknak segítették a munkáját. Az ő irányításuk alatt álltak. Bár történetírásunk éles határvonalat húz a magyar középkor és a török kor elválasztására, ami érthető közjogi szempontból, ám nemcsak a gazdaság, számos jogi forma is tovább élt azon a területen, amely török függésbe került. A hódoltságba esett városok igazgatási formái némi módosulással szintén megmaradtak, közöttük az utcák mint igazgatási egységek az elöljáróikkal együtt, akiknek munkája nem sokat változott még akkor sem, ha körülöttük a világ sok szempontból átalakult. Jó példát adnak erre a 16. század második felében készült török defterek, amelyekben a városok adózó lakosságát utcánként írták össze. Csak néhány példa: Békés, Csongrád, (Duna)pataj, Gyula, (Hódmező)vásárhely, Kalocsa, Kecskemét, Makó, (Nagy)kőrös, Ohod, Simánd, Szeged, (Temes)Rékas, Temesvár.

44 Ugyanezen időből Pankotáról ismeretes a város utcánkénti lejegyzése.

45 Csanádról 1567-ben még nem készült utcánkénti összeírás, 1579-ben azonban a lakosság gyarapodását követően már külön jegyezték fel a magyar és szerb városnegyed lakóit,

46 amiből arra következtethetünk, hogy Csanádon ekkor a magyarok és a szerbek a város más-más részén egymástól elkülönülve laktak, és ügyeik intézésére saját elöljáróval rendelkeztek. Sajátosan alakult Becse (itt 1579ben a mohamedánokat és nem mohamedánokat külön jegyezték fel), Becskerek és Mó42 SZENDREY 1984. 176. 43 ZOLTAY 1939. 104. SZENDREY 1984. 177. 44 KÁLDY-NAGY 1982. 41-57., 148-164., 367-376. VASS 1979. 17., 19., 63-65. KÁLDY-NAGY 1985. 347., 388. MAKÓ története 1993. 200-208. KÁLDY-NAGY 1982. VASS 1979/a. 26-27. DÁVID 1997. 153. VASS 1980. 17. A temesvári utcák adataiért Engel Pálnak, a pankotaiakért Dusnoki-Draskovich Józsefnek mondok köszönetet. 45 BLAZOVICH 2000. 34. és 87. jegyz. Pankotára: Magyar Országos Levéltár, E 159. Regesta decimarum. Zaránd megye (1553-1563). 9866. és 9867. doboz. 46 KÁLDY-NAGY 2000. 15-17.