Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

esetben bennünket e forrásokból és tanulmányokból csak az igazgatással összefüggő adatok érdekelnek. Az 1522-es tizedösszeírásban 32 utcában 1646 házat és 1644 családot írtak össze, mert két ház üresen állt. A lajstromba vételt utcák szerint készítették, azon belül kisebb szakaszonként. A témát ismerő olvasó azonnal arra gondolna, hogy ez esetben az egyes utcákon belüli tizedekről lenne szó, de Kulcsár Péter világosan érvelve bizonyítja, hogy a csoportosítás mechanikus szempontok szerint történt, meghatározója a papír nagysága volt.

29 Az összeírást tehát utcák nyomvonalán haladva végezték, ami egyszerű és gyakorlatias szemléletből fakadt. Arra a kérdésünkre, hogy, vajon, egy-egy utcából valamilyen hivatalos személy kísérte volna a tizedszedőket, Kulcsár Péter válasza nemleges: „A végelszámolásból tudjuk, hogy a tizedszedő bizottságot Balázs bácsi presbiter vezette, és a megye részéről Bélvári Szabó Máté állt mellette. A bizottságban kilenc személy tevékenykedett, öt lovat használtak, a helybeliek közül fogadtak kocsist, lovasokat, szakácsot, inast, asztagrakót, közreműködtek szegedi esküdt polgárok is, és az egész processzus 17 napig tartott."

30 Bár nem városi adó beszedéséről van szó esetünkben, mégis úgy gondoljuk, ha városi esküdtek kísérték az adószedőket, akkor nem számolhatunk még semmiféle az utcák élén állt tisztségviselővel. Bár lehet, hogy állásuk korábban kialakult, utcák élén álló személyekről csak a török 1553. december 6. és 1554. november 24. közötti évre összeállított fejadó defteréből értesülünk.

31 A 17 utca élén általában egy szermahalle, elöljáró állt, kivéve az Árokhát utcát, amely felelősének a nevét nem jegyezték fel. A Szondi, a Halász és a Szent Demeter utcákból pedig két elöljáró nevét örökítették meg, ami nem függ össze az utca házainak számával, ugyanis a több házas utcáknak csak egy elöljáróját jegyezték fel. A két nevet az illető utcák mellett valamilyen más okból jegyezték fel. Mindenesetre az összeírásból megtudjuk, hogy a török korban Szegeden is állt az utcák élén valamilyen, az utcakapitányok feladatát ellátó személy. Az a jelenlegi forrásismeret alapján nem dönthető el, hogy a török állította-e őket az utcák élére, vagy hivataluk már korábbi volt. A Szeged középkori utcahálózatát vizsgáló szerzők tisztázták maguk számára — mert elemzésükhöz szükségük volt rá — a középkori utca fogalmát. Függetlenül attól, hogy a magyar és török adóbeszedők behajtási metódusát miként képzelték el vagy értékelték. Vass Előd egy-egy utcát egy-egy tömbként fogott fel, amely az utca egyik oldalától a vele párhuzamosan futó utca hozzá közelebb eső oldaláig tart.

32 Kulcsár Péter a középkori utcát nem egy közlekedési sáv mentén sorakozó házak füzérének tekinti, hanem egy kisebb-nagyobb, összefüggő területen fekvő lakónegyedet, házak tömbjét érti alatta.

33 Máté Zsolt véleménye szerint „a platheák mentén halmazszerű házcsoportok is felfűződhettek. Ez okozhatott rendezetlen látványt, azonban semmiképpen sem szabad, hogy arra a következtetésre jussunk, hogy az utca fogalom relativizálódhat, pl. tömbbé oldódhat. Az utca a településtudomány egyik legalapvetőbb kategóriá29 KULCSÁR 1984. 7., 9. 30 Uo. 9. 31 VELICS-KAMMERER 1890. 144. 32 VASS 1979/a. 21. 33 KULCSÁR 1984. 11.