Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

ságjogainak különbségeire. Példaanyagunkból továbbá kiderült a feudális jog személyhez kötöttségének valósága, amit nemcsak egy város történetén belül a birtokos váltásokkal összefüggésben láthattunk, hanem más-más megoldásokat szült azonos gazdasági erejű városokban a birtokosok különböző szemlélete is. Kubinyi András észrevételét, hogy a centralitási pontok alapján megállapított helyzet és a jogi viszonyok között összefüggés van, és a kettő szinte fedi egymást, vizsgálataink messzemenőkig igazolták, jóllehet eltérések lehetnek. Még arra is gondolunk, hogy estlegesen újabb források előkerülése sem változtat lényegesen a kialakult képen. A civitas-oppidumokról és a possessio-oppidumokról Érszegi Géza elgondolása alapján kialakított véleményünket annyiban módosítjuk, hogy jobban hangsúlyozzuk két típus (az élen állók és a sereghajtók) között álló oppidumok csoportjának jelentőségét.

127 Szerencsésebbnek tartjuk a három kategóriás osztályozást. Jelezzük: e kategóriák tudósi elvonatkoztatás nyomán születtek, és talán alkalmasak arra, hogy tájékozódási pontokként szolgáljanak, amikor a sok száz középkori magyar mezőváros hierarchikus rendjében az utánunk jövő kutató megpróbál eligazodni. Az ismertetett kategóriák segítségével a civitas-oppidumokhoz, a földesúri városok felső rétegéhez soroljuk a minimálisan 21 centralitási pontot összegyűjtött városokat. Természetesen lehetnek kivételek, amint esetünkben Pankota példája mutatja. Az oppidumok közé kerültek azok a városok, amelyek legalább 11 pontot tudtak összegyűjteni. Kivételek itt is vannak, ilyen például Szabadka esete. A kevesebb pontot gyűjtőket a földesúri városok alsó régiójába, a possessio-oppidumok társaságába helyeztük. Végül másokkal egyetértésben ismét hangsúlyozzuk: a 15. század és a 16. század első fele az Alföld gazdasági fejlődésének jeles korszaka, amely idő alatt főképp a nagyállattartó gazdaság nyugati piacainak növekedésével anyagi és népességbeli gyarapodás következett be, amelyek magukkal hozták a városok megerősödését, és számbeli növekedését, jóllehet ezek elsősorban földesúri városként léteztek. Az Alföldnek az ország más területeihez képest ennek ellenére ritkább maradt a városhálózata, mint ahogy településhálózata is ritkább volt az ország más vidékeihez viszonyítva. Ám ezen települések (városok és falvak) lakosságszáma általában magasabb volt mint a más területeken fekvőké. A gyarapodást nemcsak a városok erősödése, hanem egy általános gazdagodási folyamat kísérte. A Körös-Tisza-Maros-közben — és a példa az egész Alföldre jellemző — ezen időszakban 17 új kastély épült, ami addig soha nem látott fellendülés jele,

128 hozzá hasonló az Alföldön csak a 18. század második felétől a 19. század első harmadáig tartott a magyarországi feudalizmus idején. KUBINYI 2000. 39-40. BLAZOVICH 1996/b. 49.