Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

let az említett pecséttel hitelesítették. Az oklevél alapján nem ismeretes előttünk, hogy teljes, 12 esküdtből állt-e Pankota tanácsa, és hogy miért szerepel a két bíró. Talán azért, mert a bencés rendi vagy az Ágostonos remete kolostor jobbágyai külön községet képeztek a város határán belül. Az uradalmi és főesperesi központ valamint plébániás hely szerepét betöltő városban, amelynek vára a Kopasz-hegyen állt, csütörtökön tartottak hetipiacot. Arra nézve nincs adat: a bíró(k) vagy a várnagy szervezte és ellenőrizte-e a piacot. 1477-ben és 1478-ban a várost oppidumként emlegették. Pankota városias település lehetett, mert Bácskai Vera egy 1475-ös adat alapján lakosságának számát 630-ra tette, amelynek 21 %-a 13 féle ipart űzött, ami a település városias jellegét mutatja.

101 Pankotát Kubinyi András centralitási pontjai alapján — mint láttuk — a részleges városfunkciót ellátó mezővárosok közé vette, amit teljesen helyénvalónak tartunk, ugyanakkor a város polgárainak jogi helyzetét ennél kedvezőbben ítéljük meg, mint az e kategóriába sorolt Hódvásárhelyét és Szabadkáét. Pankotát, bár adat jóval kevesebb maradt fenn róla mint az előzően emlegetett három városról, nagyon óvatosan a civitas-oppidumok alsó régiójába helyezzük. Úgy véljük, előbbre jutását a város-hierarchiában nem jogi helyzete, hanem gazdasági lehetőségei és helyi energiái korlátozták. Kisvárdát a közepes városfunkciót ellátó mezővárosok közé sorolta Kubinyi András. A település kezdetben királyi birtok volt, de a Várdai család első ismert tagja már 1271-ben Kisvárdán lakott, tehát ekkor már Várdai birtoknak tekinthető, és korszakunkban végig (1586) a Várdaiak kezén maradt.

102 A jó földrajzi fekvésű, utak találkozásánál elhelyezkedő település a pápai tizedjegyzékek felvétele idején (1333-1335) plébániás hely, papja egyébként már 1319-ben káplánt tartott. Urai 1337-ben vásártartási jogot szereztek a településnek, 1345-ben a kisvárdai vásárra tartók számára is kiváltságokat nyertek. A Várdaiak 1400-ban engedélyt kaptak Zsigmond királytól Várdán, uradalmuk központjában vár vagy kastély építésére, majd a 15. század közepén új várkastélyt emeltek maguknak rezidencia helyükön.

103 A település fejlődése — úgy tűnik — a 14-15. században töretlen volt. 1421-ben kapott először mezővárosi kiváltságot pecséthasználati joggal, amelyeket Várdai István 1468-ban kiadott szabadalomlevele bővített tovább.

104 A kiváltságlevél kiadását hasonló körülmények, az uradalmi tisztviselők túlkapásai szülték, mint Gyulán. A hűbéres jogra jellemző személyhez kötöttségből adódóan azonban a hasonlóságok mellett számos különböző jogi helyzetet rögzít a két oklevél. Jóllehet a mezővárosi bíróság fellebbviteli fóruma mindkét helyen a földesúr, és a hetipiac megtartása ugyancsak a bírók hatáskörébe tartozott, a gyulaiak egy összegben fizették adójukat, míg a várdaiak — mint az 1521. évi urbáriumból kiderül — terményjáradékkal, továbbá több munkajáradékkal tartoztak, például aratáskor robotot kellett teljesíteniük, sőt a régi szokás szerint tűzifa hordásra és bizonyos belső cselédmunkára is kötelezték őket.

105 131 Minderre 1. BÁCSKAI 1965. 25., 34. KTM LEX. 1996. 229-233. KUBINYI 2000. 15., 80. 102 Ács ZOLTÁN 1992 . 8., 41. 103 Ács ZOLTÁN 1992. 12-16. 104 ZICHY VIII. 86. sz. X. 304. sz. Magyar fordítása: Ács ZOLTÁN 1992. 47-48. 105 BÁCSKAI 1965. 97-98., 106.