Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

A privilégiumlevél ránk hagyta viszont a várdaiak szabad birtok adás-vételének és a városi hivataluknak az emlékét: „Végezetül rendeljük, hogy ha valaki azon város jobbágyai és lakosai közül házakat, szőlőket vagy más örökös dolgokat abban a mi városunkban mostantól fogva eladna, vagy venne, mostantól kezdve az ilyen eladásokat vagy vételeket csakis a város pecsétje alatt kiadott oklevelekkel végezzék, másként azokat nem jogérvényesen fogják birtokolni."

106 A városi kancellária látta el a szabadon választott bíró és az esküdtek ítélkezése során keletkezett írásbeli feladatokat is, amint a szabadalomlevélből kiderül. A városi hivatalban bizonyára készítettek az adók beszedésével és a város pénzügyeivel kapcsolatos feljegyzéseket, ami jegyző és literátus segédszemélyzet meglétére enged következtetni már a 15. század első harmadától. Egy héten két piaci napot tartottak, mégpedig szerdán és pénteken, éves vásárt szabadon kettőt rendezhettek, az egyiket Kisasszony napján (szeptember 8.), a másikat Szent Tamás ünnepén (december 21.). Boraikat a piaci és vásáros napokon szabadon mérhették ki és árusíthatták, amiben a földesurak nem korlátozhatták őket.

107 A kisvárdai parasztpolgárok — bár a plébánosválasztásba nem volt beleszólásuk — ugyancsak eljutottak a megszerezhető kiváltságok magas fokára, jóllehet uraik helyben lakása miatt több személyes szolgálattal tartoztak, ami által nemcsak bírósági ügyeik fellebbezésekor érezhették rendkívül laza dologi függésük mellett a személyi kötöttségüket mindenkori földesurukhoz. A fentiek alapján Kisvárdát az oppidumok közé helyezhetjük. A közepes városfunkciót ellátó mezővárosok közé sorolt Cegléd

108 Kisvárdához hasonlóan királyi birtokként tűnt fel, és indult el pályáján. Az utak csomópontjában fekvő települést 1358-ban I. Lajos király, miután Wluengi Miklóstól visszaváltotta, anyjának, Erzsébet királynénak adományozta, aki a király megerősítésével 1368-ban az óbudai klarisszáknak juttatta kegyes adományként.

109 A település már ekkor kiemelkedett szomszédai közöl, mert 1364-ből vámhelyéről értesülünk. Ugyanekkor a királyné a ceglédi polgároknak (cives et hospites reginales) országos vámmentességet szerzett.

110 A királyi illetve királynői birtoklásból az adományozás során kiesett Cegléd fejlődésének lehetőségét mutatja vámhely szerepe és parasztpolgárainak országos vámmentessége, ám — mint látni fogjuk — azoknak kihasználását a 15. és 16. század fordulóján már akadályozta birtokosának, az óbudai klarisszáknak az a birtokkezelési elgondolása, hogy az időközben mezővárossá fejlődő települést saját officiálisukkal irányítsák. Cegléd mint oppidum 1444-ben fordul elő először az okleveles anyagban, bár valószínű, hogy korábban fennállt már tanácsa, csak arról nincs hírünk, hogy az milyen jogokkal rendelkezett. Mindenesetre abból, hogy 1491-ben elkergették az apácák tiszttartóját, és utána a bíró és az esküdtek szedték be az adót, arra következtethetünk, hogy annak kivetése és összegyűjtése nem a bíró és a tanács kezében volt. Továbbá csak 1521-ből értesülünk arról, hogy a bíró vezette tanács a vásáron elkövetett bűnese106 Ács ZOLTÁN 1992. 48. 107 KUBINYI 2000. 74. Ács ZOLTÁN 1992. 48. 108 KUBINYI 2000. 63. 109 VASS 1982. 84-85. 110 BÁRTFAI SZABÓ 1938. 79.