Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

a tanács és kancelláriája munkáját nagymértékben segítették a város alsóbb igazgatási egységeinek vezetői, az utcabírák.

85 Debrecen közjogi kiváltságai közül meg kell említenünk a szabad plébános választást. E jogot a 15. században, mégpedig annak második felében szerezhették meg, ugyanis 1502-ből származik ez első erre vonatkozó adat. Ekkor Ambrus papot választották meg plébánosnak, és amikor ő a birtokos beleegyezését kérte, a debreceniek feldühödve tiltakoztak a váradi káptalan előtt joguk csorbítása miatt.

86 A közjogi kiváltságok mellett gazdasági kiváltságokkal is rendelkeztek. 1411-től a debreceni polgárok az országon belül vámmentességet élveztek, amely kiváltságot folyamatosan megújíttatták. Három országos vásárt tartottak, mégpedig Szent György (április 24.), Nagyboldogasszony (augusztus 25.) és Szent Antal (június 13.) ünnepén valamint a következő napokon. Az előbbi kettőt 1405-től, a harmadikat 1407-től. II. Ulászló király 1508-ban már hét országos vásár rendezését engedélyezte.

87 Debrecenben természetesen hetipiacokat is tartottak, amelyek helye változott, ám az első eredeti helye a városháza előtti téren lehetett. A fentiek alapján látható, hogy Debrecen, bár földesúri város volt, a királyoktól szerzett privilégiumok birtokában olyan kiváltságokkal rendelkezett, amelyekkel elérte a királyi szabad városok rangját. A főtulajdonosok olyan nagyhatalmú bárók voltak Török Bálint utódait kivéve — ők meg is próbálkoztak legalább a bírói hatalom érvényesítésével —, akik átadták hatalmuk gyakorlásának szinte minden területét az áltulajdonos Debrecen községének, amely viszont pénzben fizette földesúri és állami adóját a 15. és 16. században. A várostól távol élő nagyúr a királyoktól véve a példát országos ügyekben forgolódva megelégedett a pontosan fizetett járandósággal. Városát pusztán jövedelemforrásnak tekintette, és hagyta a parasztpolgárokat, hogy megszerzett jogaikkal éljenek. Szatmárnémeti, azaz Szatmár és Németi szerencsés fekvésének köszönhetően tágabb vidékének központja volt. A két város indulása kedvezőbben alakult mint Debrecené. Az előbbi ispánsági székhely, az utóbbi hospes település volt, tehát megkapta azokat a kiváltságokat, amelyek a hospes joggal jártak, és később a magyarországi városi jog legfontosabb elemei lettek. Valódi centrális helyként funkcionált, amint Kubinyi András gyűjtéséből kiderül.

88 A 15. század eleji eladományozása nehézségekkel járt a lakosok számára, de úgy tűnik, később sikerült új uraikkal (Hunyadi, Szapolyai) egyezségre jutniuk,

89 ami azt jelzi, hogy korábbi kiváltságaikat, amelyek hasonlatosak lehettek Debrecenéhez, a polgárok mint földesúri város lakói megtarthatták. Szatmárnémeti részletes történetének korszerű feldolgozásával egyébként ez ideig adós várostörténet írásunk. Gyulát mint királyi birtokot 1387-ben Zsigmond király Losonczi László erdélyi vajdának adományozta. Losonczi János fiúörökös nélkül bekövetkezett halála után a birtok visszaszállt a királyra, amelyet 1403-ban Maróthi János macsói bánnak adomáBLAZOVICH 2001. 3-4., 125-137. BLAZOVICH 2000/b. 88. DEBRECEN története 1. 200-223. KUBINYI 2000. 85. MAKSAY 1940. 67-71.