Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

gárnak ezer forintért.

42 Valamivel több adat maradt fenn a város mint jogi személy által lebonyolított adás-vételekről és zálogolásokról. Az említett, 1359-ben lezajlott jogügyleten kívül, pl. Benkovics Péter és János a Szentmihály és Bánfalva nevű birtokaikat valamint a Dorozsmán és Gyékénytón lévő részbirtokaikat kötötték le a szegedieknek, amelyeket 1502-ben sikerült visszaváltaniuk.

43 Szeged önkormányzatának a városban is volt ingatlana. 1525-ben a király adományozta nekik azt a kőházat, amely Szilágyi Istvántól apja kezére jutott, majd az Dayka Istvánnak adta, végül ő, II. Lajos király a szegedieknek juttatta. A szegedieknek Budán is volt házuk a Szent Miklós kolostor mellett, amint egy 1522. évi oklevélből kiderül.

44 Bár Szeged jelentős kiváltságokkal rendelkező város volt, az elzálogosításoktól nem menekült meg. 1338-ban I. Károly király zálogosította el a várat és talán vele a várost, és csak 1344-ben került vissza királyi kézbe. 1403-ban Nápolyi László Szeri Pósafi Istvánnak adományozta a szegedi várat tartozékaival. 1437-ben Guti Országh János és Kátai László pedig honorként bírták. 1439-ben Albert király a várat és a várost feleségének, Erzsébetnek adta. 1443-ban Hunyadi János és Újlaki Miklós erdélyi vajdák felügyelete alá került a szegedi sóispánság és feltehetően a vár is. 1457-ben a várat és a várost Szilágyi Erzsébet és Mihály bírta. 1458-ban a királyé volt. 1502-ben zálogba kapta Corvin János, halála (1506) után szállt vissza újra a király kezére, aki Perényi Imre nádornak adta zálogba, és akkor is a kezén tartotta, amikor 1514-ben becikkelyezték az elidegeníthetetlen királyi javak közé, és csak 1518-ban került vissza a királyhoz.

45 A városnak küzdelmes középkori története során végül sikerült megvédenie szabadságait, megmenekült a végleges elzálogosítástól, és ha nem is került be a tárnoki városok exkluzív körébe, bár nem épült meg városfala, királyi szabad város maradt egészen a török hódoltság koráig. Amint a fentiekből kiderült, a német városi jog nemcsak az úgynevezett tárnoki városokban lett élő szokásjog, amelyet a polgárok hétköznapjaikon és ünnepeiken használtak, hanem átvették a magyarlakta nagy alföldi városaink is mint például Debrecen és Szeged. 3. A kevés ránk maradt adatból is megrajzolható volt a középkori Szeged jogi helyzete és igazgatása. A város feje, első embere más városokhoz hasonlóan a bíró volt, akinek vagyonos helyi családból kellett származnia, ismernie kellett e helyi szokásjogot, részrehajlás nélkül, szigorúan, mégis emberségesen kellett ítélkeznie. Hivatalát választás útján nyerte el. A bíró erénykatalógusát a városi jogkönyvek és a városi jogot összefoglaló általános művek egyaránt tartalmazzák. A nemesség bíráinak hasonló tulajdonságokkal kellett rendelkezniük.

46 A szegedi bírók közül kettőnek, Szilágyi Lászlónak és Zákány Istvánnak az életpályáját tudjuk bemutatni. Családi kapcsolataikból kiderül, hogy Szegeden a leggazdagabbak, a patríciusok kezében volt a vezetés, és e réteg tagjai nemességgel rendelkeztek polgár mivoltuk mellett. 42 ÉRSZEGI 1982. 111. sz. 43 REIZNER IV. 93. 44 ÉRSZEGI 1982. 112., 114., 115. sz. Az egyéb ingatlanokra 1. BLAZOVICH 1995. 82-83. 45 SZEGED története 1. 357-359., 445-446. 46 HAJNIK 1899. 148-150.