Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

A szegedi bíró, a tanács és hivataluk, a városi igazgatási szervezet működésére azonban találunk adatokat. Az elsőt 1368-ból, amikor a tanács hiteleshelyi tevékenységéről maradt fenn hír. Ekkor Tamás mester szegedi polgár visszaadta Karunn-i Benedek fia Péter papnak azt a szőlőt, amelyet az száz forintért kötött le nála, mert az összeget már „kivette" a szőlőből, és nem szeremé uzsora bűnébe esni.

37 A 15. századból pedig több deák nevű lakos feltűnése arra enged következtetni, hogy a városban számos írásbeli munkát végző ember élt, akiknek egy része bizonyára a város kancelláriáján dolgozott. 1464-ből pedig fennmaradt „circumspectus magister Ferenc diák (literátus) neve, amelyből magasabb szintű városi hivatali tevékenységre lehet következtetni. Vezették továbbá a városkönyvet, amelyre közvetett adatból derült fény, ugyanis Szegedi Lukács zágrábi püspök, amikor kápolnát építtetett a Szent Demeter templom mellé és kegyes alapítványt tett, az adománylevélben rögzítette, hogy azt vezessék be a városkönyvbe, nehogy nyoma vesszen.

38 A városok gazdasági kiváltságai között jelentős helyet foglalnak el a vásár- és vámszabadságok. Szegeden, amint a szakirodalom feltárta, a 15. század második felében a suburbiumban hétfőn, Felszegeden csütörtökön, a későbbi Alsóvároson pedig szerdán tartottak hetipiacot, 1499-ben II. Ulászló király a Luca napot (december 13.) megelőző és követő napokra állatvásárt engedélyezett a Latorján utcában, ugyanakkor csütörtöktől péntekig terjedő hetipiac tartására is privilégiumot adott.

39 A vámmentesség megszerzése minden város alapvető érdekei közé tartozott, a városi privilégiumlevelekben szerepel. Érvényesítéséért meg kellett küzdeniük a polgároknak. A privilégiumlevelükre hivatkozni nem tudó városok pedig, mint például Szeged is, fokozatosan szerezték meg egyre szélesebb körű vámmentességüket. A középkorból fennmaradt ötven oklevél közül 24 olyat őriz a város titkos levéltára, amelyekben valamilyen formában szerepel a vámmentesség vagy annak valamilyen formája. A szegediek részint útvonalra, részint árufajtákra igyekeztek kiváltságot szerezni. Nagyállataikkal főként Pest és Buda felé vezetett útjuk, egyik legnagyobb jövedelemmel járó árucikküket, a bort pedig a Szerémségből északi irányba egészen Lengyelországig szállították.

40 Mivel a városi jegyzőkönyv nem maradt fenn, kevés adatot említhetünk a városi polgárok legfontosabb személyes szabadságának, az ingatlanvagyon szabad örökítésének és adás-vételének bizonyítására. Az egykor megkötött jogügyletek fennmaradt emlékei véleményünk szerint olyan polgárokról szólnak, akik egyúttal nemességgel rendelkeztek. Ilyen az első adat, amely szerint 1302-ben a Tirnernek mondott Hench pankotai polgár egy rokonától vásárolt szőlőt 12 márkáért adott el Bugar veje András szegedi polgárnak. A birtok- és pénzforgást jól mutatja, hogy 1310-ben András ispán a Ménesi falu felett a Makra hegy lankáin fekvő szőlőbirtokot tovább adta a Bor-Kalán nembeli Izsép fiának, Szeri Pósának.

41 1520-ban pedig Sárszegi István zálogosította el szegedi kőházát, amely korábban Szilágyi László főbíróé volt, Beke Ferenc pesti pol37 ÉRSZEGI 1982. 7-8. sz. 38 SZEGED története 1. 436-438. 39 SZEGED története 1. 471. 40 KUBINYI 1980. 423-444. Magyar nyelven: KUBINYI 2000/b. 169-174. és 7 térképmelléklet. A vámkiváltságokról szóló adatokat egybegyűjtve 1. BLAZOVICH 1995. 85-87. 41 PETROVICS 1979. 61-62. SZEGED története 1. 394.