Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

ETNIKAI KÉP Mint ismeretes, a Kárpát-medencét a magyarság a honfoglalás idejétől kezdve nem tudta teljes mértékben betölteni. Ilyen módon mindenkori számaránybeli túlsúlya mellett más etnikumokkal élt együtt hazájában, jóllehet ezen etnikumok (számuk, jellegük és jelentőségük) a történelem folyamán sokat változott.' A középkor évszázadai során a honfoglaláskor itt élt népesség (szlávok, avarok, németek) legnagyobb része a magyarságba integrálódott, ugyanakkor részint betelepítéssel, részint spontán vándorlással új népcsoportok és népek érkeztek a középkori Magyarországra. Keletről bolgárok, mohamedánok, úzok, besenyők és kunok,

2 délről románok és szlávok, északról ugyancsak szlávok,

3 nyugatról pedig latinok (franciák, vallonok és olaszok) valamint németek

4 települtek az országba. Hazánk egyes vidékei közül az Alföld, ahol a magyar etnikum a legnagyobb egységes tömbben élt a középkor első századaiban, később sem mutatott olyan vegyes nemzetiségi képet, mint az ország más tájegységei. Keleti és déli szélén azonban számolnunk kell továbbélő szláv népcsoportokkal, a 13. században beköltöző kunokkal és jászokkal, valamint a szórványok 14. századi megjelenése után a 15. és 16. században a török elől menekülő szerb közösségekkel továbbá román szórványokkal.

5 Az egyes népelemek beilleszkedésének, asszimilálódásának hosszú a folyamata. 1. A kunok nemcsak a magyar társadalmi, gazdasági rendszerhez alkalmazkodva találták meg helyüket új hazájukban,

6 beolvadásukat az is elősegítette, hogy a szállásterületükön vagy annak peremén lévő városokba költöztek. A kunok jelenlétét a későbbi Kiskunság melletti városokban több helyen megtaláljuk a 15. században. Szabadkáról, amely a Kunság része volt, és Zsigmond király emelte ki onnan Halashoz és Kecskeméthez hasonlóan, a 15. századból van jelenlétükről adatunk. Mátyás király 1458. szeptember 7-én Szegeden kiadott oklevelében arra intette Parlagi László budai sáfárt és a kunok ispánját továbbá a mindenkori kun ispánokat valamint Bíró György szabadkai sáfárt: mivel Hunyadi János engedélyezte a kunoknak, hogy más jobbágyok szokása szerint és hozzájuk hasonlóan tartózkodhatnak Szabadka mezővárosban, ne zaklassák, és ne kényszerítsék őket a visszaköltözésre. Az oklevél név sze1 KNIEZSA 1938. 365-472. és térképmelléklet. Az egyes helységekre nézve 1. ÁMF I-IV. vonatkozó részeit. KRISTÓ 2000. 3-42. 2 GYÖRFFY GY. 1990. 94-189., 274-315. PÁLÓCZI HORVÁTH 1974. 244-249. PÁLÓCZI HORVÁTH 1989. 9-14. HARMATTÁ JÁNOS: Kálizok. In: KMTL 314. MÁRTON ALFRÉD: Opuzok. In: KMLT 503. 3 MAKKAI 1989. GYÖRFFY 1964. 1-25. H. TÓTH-TAKÁCS 1994. 646-649. 4 FÜGEDI 1979. 355-376. 5 A jászokra és kunokra 1. a 2. jegyzetet, a szerbekre: SZAKÁLY 1991. 12-50. BLAZOVICH 1997. 6 GYÖRFFY GY. 1990. 296-297.