Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

gálását a váradi káptalannak.

37 1529-ben a Ferdinánd király pártján állt Gyula vára katonáinak legelésző ökreit rabolták el az ellenfél, Szapolyai János király katonái.

38 1494. október 9-én Corvin János Debrecen város kérésére a szigeti jobbágyoknak megparancsolta, hogy az elepi út mellett lévő „legelőföldeken" a debreceniek legeltetését ne zavarják.

39 A túriak 1504-ben a simaiak területén legeltették jószágaikat, amiért Simay Gergely jobbágyai a túriak gulyájából két ökröt visszatartottak. A túriak megtorlásul Simay curia-jára törtek, a gazdát megverték és a két ökröt visszaszerezték.

40 A Cegléd mellett feküdt Szék, Györgye és Félegyháza birtokokra 1526. november 11. körül a szomszédos nemesek fegyveresen törtek rá, és a pusztákról 325 ökröt, 55 lovat és 200 juhot ragadtak el mintegy 1000 forint értékben. A tetteseket: Süli Ethele Lászlót, Pándi Nyáry Sebestyént, Viczmándy Miklóst és Bitskey Jánost 1529. június 6-án I. Ferdinánd király fej- és jószágvesztésre ítélte.

41 Amint az igazságszolgáltatás körébe került ügyek időpontjaiból látható, a jószágállomány kora tavasztól a kemény téli hónapokat, januárt, februárt leszámítva kint volt a legelőkön, ahol nemcsak az élelmet, hanem a létfontosságú ivóvizet is biztosítani kellett számára. A víznyerés legtöbb esetben a felszíni tiszta vizekből: folyókból, tavakból és erekből történt. Ha erre nem nyílt lehetőség, kutakat mélyítettek. Eme a legelőkön, réteken lévő kutakra hoz adatot a Majthényi Tamás adminisztrátor és a szentjóbi konvent által 1471. május 5-én kiadott oklevél, amelyben a Báthoriak és a Kállayak birtokainak határait különítik el Nyíregyháza és Nagy Kalló között. A rétek között szerepel a Csató kútja nevű rét és a Sevénykút nevű hegy.

42 Az utóbbi, magaslaton mélyített kutat védelmül bizonyára sövénnyel vették körül, innen az elnevezés. A megtelepedésre alkalmas helyen ásott, bővizű kutak mellett nem egy esetben települések alakultak ki.

43 A legelőkön tartózkodó hatalmas jószágállománynak olyan méretű és füvű legelőre volt szüksége, amely az egész évi ellátását biztosította. A gyarapodó állomány eltartására újabb és újabb legelőket kellett biztosítani. Eme igény következtében alakultak ki már a 15. században a mezővárosok körül a hatalmas pusztabirodalmak.

44 A gulyákat és méneseket különböző, a nekik jobban megfelelő helyen illetve legelőkön tartották. Remetei István temesközi birtokos ménesét például Szentpálon őrizték, ugyanis onnan vittek el a gyulai várnagyok: Vízközi Péter fiai: Benedek és András 100 ménesbeli lovat.

45 A gyulai uradalom ménese pedig Brandenburgi György urasága idején Décsén volt.

46 Nemcsak a lovakat és a szarvasmarhákat, az utóbbiak közül a hízóökröket (göbölyöket), teheneket és borjakat (szűz gulya) is külön legelőkön tartották. GYO 1938. 30-31. Uo. 151. HAJDÚSZOBOSZLÓ monográfiája 1975. 101. A vonatkozó rész Módy György munkája. BODOKI 1978. 9. CEGLÉD története 1982. 93. NÉMETH 1987. 6. jegyz. BLAZOVICH 1998/a. 47-48. Minderre és a vonatkozó szakirodalomra 1. Uo. 53-55. ORTVAY 1896. 358. KARÁCSONYI 1896. II. 78-79.