Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

Éliás tetétleni embereivel lekaszál tattá a Ceglédhez tartozó Tófő, Dajkaárok és Pálusrét nevű kaszálókat, és azokat továbbra is használja.

31 1519-ben Hencz Máté, Csulai Móré László csornai várnagya Rétkopáncsi Nemes Illéssel szemben hatalmaskodott. Az udvartelkére rontva a kerítést és az egyéb védelmül szolgáló eszközöket széthányták, az ott talált ingóságokat és az okleveleket magukkal vitték, a gazdát pedig, akit rétjén munka közben találtak, kezét hátrakötve egy lovas ember kíséretében Hódvásárhelyre hajtották, és fogságra vetették.

32 A gazda, nyilván a téli takarmány készítésének egy fázisát végezte, kaszált vagy szénát gyűjtött, amikor elfogták. Rétkopáncs és környéke nevéből is következően igen alkalmas terület volt az állattartásra. Az Alföld egymástól távol eső tájegységeiről hozott példákat gyarapíthatnánk, hiszen mindennapos munka megzavarásáról szólnak, de eltekintünk tőlük, ugyanis a leírt helyzeteket ismételnénk. Nem véletlen, hogy az oklevelek nagy része koranyáron keletkezett, hiszen az Alföldön ekkor volt és van a kaszálás ideje, ősszel már nem nőtt meg annyira a sarjú, hogy kaszálni lehessen, mint a Dunántúl egyes vidékein. Amikor pedig megnőtt, meghagyták az őszi, téli legeltetésre. Amíg a kaszálókon folytatott hatalmaskodás a nyár elején folyt, a legelőkőn tartózkodó állatok elhajtása és a belőlük származó ügyek szinte egész évben foglalkoztatták az igazságszolgáltatást. A legelőkön bekövetkezett hatalmaskodások mutatják az állattenyésztés kiterjedtségét, és azt, hogy a nagyállatok jelentős és könnyen elmozdítható vagyont jelentettek. 1428. október 26-án Zsigmond király megparancsolta a kalocsai káptalannak, hogy embere tanúként legyen jelen, amikor a szabadkaiak visszaadják Töttös László Szentgyörgyön, Mátyusházán, Katymáron és Pataián lakó jobbágyainak elrabolt nyájait és más értékeit.

33 Egy 1429. szeptember 5-én kelt oklevélből arról értesülünk, hogy a szabadkaiak Kátai Mihály officiálisainak vezetésével az óbudai apácák vastoroki (ma: Ostorak puszta a Tisza mellett Zenta és Szeged között) jobbágyainak 25 ökrét hajtották el a vastoroki legelőről.

34 A szabadkai uradalomhoz tartozó Madaras mezőváros parasztpolgárai a szomszéd birtokos Várdaiakkal álltak hadilábon. 1499-ben a szabadkai várnagyok: Hatházi Porkoláb László és Kis Péter vezetésével támadtak a mátyusházi jobbágyokra, és a legelőről valamennyi jószágukat és ménesbeli lovukat Madarasra vitték.

35 1516-ban pedig ugyanők 25-en Mágocsi Porkoláb Márton szabadkai várnagy és Kis János sáfár vezetésével a Katymáriak legelőjéről hajtottak el számos ökröt és egy lovat.

36 A gyulai uradalom területén sem voltak ismeretlenek a hatalmaskodások a legelőkön. 1495-ben Czibak Ferenc és fia, János törtek rá a péliek (ma Pilu) legelésző jószágaira, és vitték el őket. Április 11-én parancsolta meg II. Ulászló király az ügy kivizs31 CEGLÉD története 1982. 91. A vonatkozó rész Vass Előd munkája. 32 HMV története I. 1984. 314. 33 ZICHY VIII. 363-365. 247. sz. 34 IVÁNYI I. 1886-1892. I. Oklevéltár 1. sz. 35 Dl. 88 840. 36 Dl. 88 911.