Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

tésének a feloldására jóval később elsősorban Kubinyi András munkássága nyomán került sor, amelyre még visszatérünk. Malyusz elmélete alapján főképp a néprajzban gyökeresedett meg a két világháború közötti időre visszanyúlva a mai napig terjedően az a nézet, hogy az európai minták alapján épített városokkal a magyar néprajz keveset tud kezdeni, kutatási tárgyának elsősorban a magyar agrárvárost, annak is elsősorban az alföldi változatát tekintheti, amely inkább a kelet-európai városokkal mutat rokon vonásokat.

27 A magyar várostörténeti irodalom eme részét megismerve összefoglaló művében Edith Ennen valójában mit sem tudott kezdeni a magyar mezővárosok kérdéskörével, Az európai város korai története című könyvének kitekintést adó fejezetében, amikor azt írja, hogy a magyarországi városfejlődés igen sajátos helyzetű, ugyanis az idegenek által lakott, az ország nyugati és északi területein fekvő városokon kívül valódi városok nincsenek az országban. Sajátos alakulatoknak tartotta a mezővárosokat, amelyeket tanyahálózat vesz körül — bizonyára a középkor utáni időre gondolt —, ám őket inkább falvaknak tekintette mint városoknak. Az általa „elért" szakirodalom alapján Nagykőrös és Szeged példáját említette, és láthatóan szívesen időzött a számára oly érdekes, nem értett és keletinek tekintett, tanyákkal körülvett városi településforma mellett, mégsem tudta besorolni őket a nyugati város típusai közé.

28 A két világháború között igazán nagy várostörténeti összefoglalók nem születtek, amint ezt Szűcs Jenő és Eperjessy Géza a várostörténetírás historiográfiáját összeállítván megállapították.

29 Egy-egy jelentős, máig érvényes megállapításokat leíró tanulmány jelent meg, mint például ifj. Szentpétery Imrének a tárnokszékről készült írása. Iványi Béla számos kisebb-nagyobb tanulmányát és forrásközleményét kell megemlítenünk. Házi Jenő grandiózus vállalkozása, Sopron város okleveleinek és iratanyagának közreadása két sorozatban, 13 kötetben,

30 e korban egyedülálló teljesítmény. Ugyancsak máig forgatott kötetek születtek Gyulán a város történetét feldolgozó Scherer Ferenc és a hozzá kapcsolódó oklevéltár összeállítója, Veress Endre tollából. Makkai László pedig a középkori Kolozsvár történetének csomópontjait emelte ki.

31 A korszakban helyi kezdeményezésekre megindultak a kisebb települések történetének a feldolgozásai. Közülük Iványi Béla Gönc történetét összefoglaló munkáját, Durkó Antal Békésről, Sztriha Kálmán Kiskundorozsmáról és Kiss Mária Hortenzia Kiszomborról írott kötetét említjük meg.

32 A két világháború közötti időszak várostudományának egyik fő jellemzője, hogy a történetieken kívül más tudományágak képviselői is felfedezték a várost mint kutatási témát. Amint láttuk, a szociográfia és a néprajz képviselői mellett a földrajztudósok egy része szintén a városok felé fordult. Elsősorban Mendöl Tibor, Princz Gyula és 27 BÁRTH 1996. 136-137. kutatástörténeti összefoglaló: 58-70. 28 ENNEN 1981. 303-305., 307. 29 Szűcs J. 1955. 13. EPERJESSY 1971. 290. 30 SZENTPÉTERY, IFJ. 1934. 510-590. Különnyomat. IVÁNYI B. 1909/a. 218-231., 281-297. IVÁNYI B. 1909. IVÁNYI B. 1924. IVÁNYI B. 1936. És más a tárgyhoz tartozó, itt nem felsorolt tanulmányok. HÁZI 1921-1943. 31 SCHERER 1938. GYO 1938. MAKKAI 1943. 32 IVÁNYI B. 1926. DURKÓ 1939. SZTRIHA 1937. Kiss 1940.