Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

Teleki Pál köteteit említhetjük.

33 Munkásságuk és követőik nyomán a település és benne a városföldrajz a tudományszak izmos ága lett. A második világháború után nehezen induló várostörténeti kutatás területén Malyusz Elemér említett tanulmánya mellett az első jelentős alkotás Szűcs Jenő: Városok és kézművesség a XVI. századi Magyarországon című műve volt.

34 A szerző a magyar városkutatás addigi eredményeire építve európai szakirodalmi kitekintéssel foglalkozott a magyar városok, benne a kézműves ipar és a céhek középkori hazai történetével, továbbá a korszellemnek megfelelően részletesen tárgyalta a városokban, Budán és másutt lejátszódott társadalmi küzdelmeket. Szűcs Jenő az általa vizsgált területek mindegyikén tovább vitte, mélyítette az addig elért eredményeket, akár a városok és piackörzetük kereskedelmi kapcsolataira, akár a kézműves ipar kialakulására, rétegezettségére vagy a céhszervezetekre gondolunk. A városi patríciátus és az iparosrétegek között kialakult feszültségek és küzdelmek bemutatásával pedig a városban élő társadalmi csoportok és rétegek egymástól eltérő társadalmi- és jogi helyzetére irányította a figyelmet. Mivel kutatásaival a nyugat- és észak-magyarországi városokat vizsgálta, és azok fejlődésének látószögéből nézte a mezővárosok helyzetét, a 15. század második felétől a magyar városfejlődés megrekedéséről írt. Nem vette észre, hogy a mezővárosok kialakulása és megerősödése — ha korlátozták is a nagyobb városok gazdasági mozgását és gyarapodását, mégiscsak a városháló sűrűsödését jelentették. A 15. századot a külföldi városkutatás hasonlóképpen stagnáló időszaknak tartott. Magyarországon azonban egy nagy területen, az Alföldön addig soha nem látott városfejlődés indult el. Szűcs Jenő majd csak a Kubinyi Andrással folytatott vitája után fogadta el a mezővárosok magyarországi városfejlődésében játszott szerepének a jelentőségét. A várostörténeti kutatás újra igazán az 1960-as években indult meg. Mindjárt 1960-ban írt Szabó István a mezővárosok demográfiai viszonyiról, majd 1961-ben tette közzé Székely György tanulmányát,

35 amelyben a mezővárosok kereskedelmének és iparának kérdésében lendítette előre a kutatást. Bácskai Vera pedig a 15. századi mezővárosokról készített monográfiájában hatalmas adattömegre támaszkodva mutatta be helyzetüket

36 gazdasági életük elemzésétől jogi viszonyaik vizsgálatáig. Adatainak statisztikai elemzését is megkísérelte, továbbá az ország egyes régióinak mezővárosait tipizálni próbálta. Észrevette az egyes mezővárosok közötti nagy eltéréseket. Bácskai Vera megállapításai máig helytállóak. Dolgozatával nagy segítséget nyújtott mindazon szerzőknek, akik később a mezővárosok történetéről írtak monográfiákban vagy tanulmányokban. A várostörténet kutatásának korabeli előtérbe kerülését mutatja, hogy e témát 1966-ban az MTA Történettudományi Bizottsága Malyusz Elemér, Rúzsás Lajos és Szűcs Jenő előterjesztésében vitatta meg.

37 Hangsúlyozták: a városkutatás kiszélesedett, számolni kell az urbanisztika kérdéseivel és a várostudomány megjelenésével, és ezért figyelni kell a rokontudományok eredményeit, továbbá hasznosnak tűnnek a köMENDÖL 1943. Későbbi munkái közül: MENDÖL 1963. PRINZ-TELEKI 1936. 395-424. SZŰCS J. 1955. SZABÓI. 1960. SZÉKELY 1961. 319-325. BÁCSKAI 1965. RUZSÁS-SZŰCS 1966. 33 34 35 36 37