Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)

EPERJESY FERENC : NAPLÓ l 848-IK ÉVBŐL

junkhoz, bilincsei lehulltak, s megszabadult kezeit szeretetteljesen nyújtá fiai felé, hogy őket különbség nélkül anyai keblére szorítsa, kincsét és szabadságát egyaránt megossza vélük. És e szózatot lenn, a korcs fiak nem akarák érteni, feléjök kinyújtott tele kezeit fenyegetőknek nézték, tiszteletlenséggel illették a legjobb anyát, föllázadtak ellene, s hazánk alvidékein a leggyalázatosabb árulás zászlóját lobogtatják. És ki az, ki a szorongatott hon-anyának segélyért epedő szavait ne hallotta volna? Ki az, ki e szózatnál hidegen maradhatna, ki az, ki szíve vérével is áldozni kész nem volna? Ki az, ki amaz anyagyaláztatást csak egykedvűleg is tűrhetné? Ah! Átkot mondanék rád szikla kebel, nagyot és rettentőt, ha nem tudnám, hogy a részvétlenség első pillanatától óta az egész rettentőségével úgy is reád nehezedik! De hála néked nagy ég, hogy a korcs, a gyalázatos árulók mellett annyi nemes szív találtatik, még mennyit hazánk eddig is fölmutatand még! Hála néked hazánk Istene, hogy megyénk ez alkalommal is megfelelt szép nevének, nem cáfolá azt meg, s fiainak készsége megmenté most is annak becsületét. Becsület! Mily nagy, mily magasztos a valódi férfi, s hazafi előtt! Kelet és nyugot minden gyöngyei homályba merülnek melletted! És ama hazafiúi becsületnek ragyogó fényéből, mely készségtek által megyénkre derült, a legragyogóbb sugarak mindenesetre reátok lövellnek tisztelt polgár vitézek, kik a honnak áldozni elsők sereglettetek ide, s lenn harcoló véreinknek, testvéri kézszorítás közt, elsők mondhatjátok majd: „mi is itt vagyunk"! Lenn, fölütötték a jogtalanság, a pártütés szennyes zászlaját, mi tűzzük ki az emberséges jogok és tántoríthatatlan hűségét. S íme e szent jelek egyikét van szerencsém az imént fölavatott zászlóban néktek bemutatni tisztelt polgár vitézek! Mától tietek az, s viszont hazafiúi készségtek, tanúsított becsületességtek, reá függeszteni szemeitek villáma kezeskednek, hogy ti szívvel és lélekkel e szent jeléi vagytok! Szent a föld, s őseink vérei öntözék egykor, s én e szent föld eránti kegyeletet látom festékezni arcotokon, s ama, haza, alkotmány és Király eránt halálig hű ősök lángszellemét látom égni szemeitekben, s bennetek ama harcias ősöket állni körültem! Haza, alkotmány és Király, ez nemde ama hármas szent ereklye, melynek tiszteletére mi ide vándoriánk, s vándorlandunk még tovább? Ez nemde ama hármas tűz pont, melyből izzó kebletek olthatatlan tüze föllángol? Mit kebletekben hordoztok, mint férfiakhoz illik, nyíltan tudassátok a világgal és a zászlóhoz a haza, alkotmány és Király szent nevében kössétek tántoríthatatlan hűségteket eskütökkel is. Következett az esküvés. * Ki van mondva a nagy szó, az eskü szent szózata! S lássátok a kieresztett szó hasonló a folyóhoz, mely ha forrásból buzdult, ugyanazon úton természetszerűen többé vissza nem folyhat! Azért a valódi becsületesség csak e két határpontot ösmeré: „adott szó vagy halál!" Ki van mondva a nagy szó, a nagy Isten és világ szemei előtt; Isten és világ előtt erkölcsileg örökre megsemmisülve lész tehát az, aki e szót valaha megszegné! A vallás szent áldásában isteni keze érinté e szent jelt, szent tehát a hűség is, melyet hozzákötöttek, s azt hűtlen kezekkel a legundokabb bűn nélkül érinteni nem lehet!