Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)

EPERJESY FERENC : NAPLÓ l 848-IK ÉVBŐL

E szent jelben Isten lelke lebeg fölöttetek, ki ember örök jogainak s minden igazságnak forrása. Ne felejtsétek tehát, miszerint hozzákötött eskütökben a hon alkotmányáért, s általa föltételezett boldogságáért élni és halni köteleztétek magatokat! E szent jelben a fölkent koronás fő áll közöttetek, ne felejtsétek tehát, hogy adott eskütökben, a nevében törvényesen kormányzók és parancsolok eránti föltétlen hűség és engedelmességre köteleztétek magatokat! íme, ez eszmék, e gondolatok, e kötelességek lebegjenek szemeitek előtt, ahányszor a szent jelre tekintetek és a világszerte ösméretes magyar hűség szent tüze, mindannyiszor egy kitörő vulkánként lángoljon föl kebletekben, mely ha kell, egy világot képes megrendíteni és elönteni tűzfolyamával. Nézzétek édes hazánk nemzeti színeit, melyek e szent jelről felénk mosolyognak, higgyétek, Isten maga is szereti azokat; igen, mert lássátok, égig magasztala azokat midőn szent kezei a vészes fellegek pompás szivárványaiban e színeket is beszövék! Legyetek ti e szivárvány színekkel ragyogó szent jelnek vészt hirdető sötét bosszúi, karotok s fegyveretek annak dörgő villáma, melynek tüze kelettől nyugatig villogjon és semmivé zúzzon mindenkit, ki e hazát, alkotmányát és királyát, szóval ki a magyart bántani merészli! Népek istene! Nézd, e szabad nép szabadon hozá nevedben, e szent jel árnyéka alá hűségének áldozatát s mint törvényesen szabad férfiakhoz illik, nyíltan és lángoló hévvel; ah lebegjen fölöttök égi áldásod, ápold e szent tüzet kebleikben, hogy hol csak e szent jel tünend, örökké győztesen kiálthassák: Éljen a haza, éljen az alkotmány, éljen a király! * Rendezve lőn eszerint zászlóaljunk, s minden tekintetben megalakítva. Már a fegyelem alá volt hajtva minden szilajság az eskü által, de azért pattogok holmi aprós hiányokért még mindig találkoztak, különösen a gyöngyösi és szolnokiak között. Mint tudva van, 3000 őrsereg kiállítására vala megyénk fölszólítva, és fiai mintegy negyed fél ezren sereglettek Szolnokba. Zsold természetesen háromezerre küldetett, így lőn, hogy mustra alá vétetett a sereg, s a felesleg — kik gyöngék, vagy betegek voltak —, visszaküldetett. A garasos borban úszni szerető gyöngyösiek, mivel Szolnokban csak vízben úszhattak, s a bort csak kortyolhatták — s azt is 14-20 xrért

12 —, felhasználák ez alkalmat, s arra csavarák, hogy ők nem kellenek, s ugyancsak indulgatának haza, pattogva az elöljárók ellen, kik legjobb akaratuk mellett sem voltak csakugyan képesek minden hiányt mellőzni. De a gyöngyösi hősök úgy jártak, mint a hernyók, midőn a fűszálon másznak. Mennek vakon, mígnem a vég csúcsra nem érnek. Itt vagy le kell bukniok, vagy visszatérni. A bukást kissé veszélyesnek tárták a gyöngyösiek, s így a város végéről lassanként visszahúzódtak. Szolnokban, úgy találtam, leginkább izzadt üstökük a lovaknak, pincéreknek és főparancsnokoknak. — A szélsőségek érintek egymást! krajcárért