Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
HÁM JÁNOS EMLÉKIRATA (1850)
nál szálltam meg, hogy őfensége a főherceg hétköznap nem szokott misét hallgatni. De mivel nem ellenezte, a harangozás után a szentmisét mindazonáltal az említett célból bemutattam. A nép nagy számban jelent meg és a főherceg távolmaradásán nem kis mértékben megbotránkozott. Tisztelettételre számomra 11 órát jelölték ki. Magammal vittem az összesereglett papságot a káptalani tagokkal együtt és illendően üdvözöltem magyar nyelven, minden jót kívánva neki. Ő pedig úgy válaszolt, ahogy effajta üdvözlésre felelni szokás. Nem egykönnyen alkotok az emberekről ítéletet, főképpen nem első látásra, vagy találkozásra, az elhamarkodott ítéletek ugyanis többnyire tévesek, mindazonáltal sehogy sem tetszett, hogy a katolikus vallás dolgai és a nép vallásos érzülete iránt olyan kevés figyelmet tanúsított, és az ebédnél is csupán húsételeket szolgáltatott fel (holott a gróf hajlandó lett volna böjtös ételeket vagy halféléket adni). Úgyszintén kevésbé komolynak mutatta magát, mint azt akár származása, akár kora (ugyanis 30. évében volt) megkövetelte volna, sőt némileg szelesnek mutatkozott. Az 1847. évi országgyűlésen István főherceget megválasztották az ország nádorává. Miután a prímás meghalt, az egri-, és kalocsai érsek 11 pedig betegsége miatt távol maradt, mint a jelenlevő püspökök közül a legidősebb, én üdvözöltem őt a főrendek házában az egybegyűlt nagy sokaság előtt, úgy az országgyűlés megnyitásakor, mint megválasztása után. István apja nyomdokait követte, sőt még inkább és módfelett is kedvezett az ellenzéknek, akikkel nagyon bizalmas viszonyt tartott fenn. A novemberben elkezdődött országgyűlésen nem is végeztek mást egészen 1848 márciusáig, csak nádort választottak; sőt annyira sem jutottak, hogy az első hálálkodó küldöttséget elindítsák Bécsbe, holott emellett igen nyomós és sürgető érvek szóltak! Egyrészt, mert a király személyesen nyitotta meg az országgyűlést, másrészt, mert ekkor történt meg első ízben, hogy a magyar nemzethez különös ragaszkodása és kegye jeléül magyar nyelven szólott. Elérkezett a március hónap, amely bajok egész sorozatát hozta magával. Az ügyek kezelésének módja teljesen megváltozik. Eddig hosszú ideig keveset vagy semmit sem végeztek, most mindent kapkodva kezdtek intézni. Rövid idő alatt az összes régi intézményt aláásták vagy megsemmisítették. Az ellenzékiek megtudták, hogy mi történt Franciaországban, hogy Fülöp királynak futással kellett életét mentenie, 12 és hogy mire törekszenek a forradalmárok Itáliában és Németországban. Főképpen Kossuth Lajos szorgalmazására, akit Batthyány Lajos gróf pénze választott meg Pest vármegye követévé, kimondották: itt az idő, hogy a magyarok valóra váltsák, amit már oly régen terveznek. Ezért Kossuth a szabadság és egyenlőség elveire alapozva néhány pontot állít össze, amelyekben mesterien lefektette a bekövetkezendő forradalom alapjait. E pontokat úgy terjeszti elő, mint amiket haladéktalanul be kell nyújtani Őfelségének jóváhagyás végett. Mielőtt ezek nyilvános ülés elé kerültek volna, titkos rendi tanácskozásokat tartottak, amelyeken a kiválóbb, tudniillik a beszédben kiváló és vakmerő konzervatívok is részt vehettek. Hogy mit végeztek e tanácskozásokon, megmutatják a következmények. Ezek (t. i. a konzervatívok) ugyanis megnémultak, és ami11 Nádasdy Ferenc gróf (1783-1851) kalocsai érsek szembetegsége miatt Bécsben tartózkodott, Pyrker László egri érsek (1827-1847) pedig ekkor már nem élt. 12 Az 1848. február 22-24-ig tartó forradalom kikényszeríttette a „polgárkirály", Lajos Fülöp lemondását és a köztársaság kikiáltását.