Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
BEVEZETÉS
BEVEZETÉS Ebben a kötetben néhány, az 1848/49-es szabadságharc eseményeit feljegyző katolikus pap naplóját, illetve visszaemlékezését rendeztük sajtó alá. A közölt források olvasása során szinte önkéntelenül ismerkedhetünk meg azokkal a dilemmákkal, amelyekkel másfél évszázaddal ezelőtt a korabeli klerikusoknak kellett szembesülniük. Az itt közölt források egyik nyilvánvaló tanúsága, hogy az egyház maga is megosztott volt a korabeli események megítélése kapcsán. Az alábbiakban szeretnénk — a teljesség igénye nélkül — néhány szempontot felvetni a szabadságharcban szerepet vállalt klerikusok életével, munkásságával kapcsolatban. Az 1848-as forradalmat megelőzően a törvényesen bevett felekezeteknek, Európában éppen úgy, mint Magyarországon is, egyszerre több fronton kellett küzdeniük. Először is, az állam — az európai gyakorlatnak megfelelően — erőteljesen beavatkozott az egyházi életbe. A protestánsoknak és az ortodox felekezetnek az autonómiáját ugyan törvény garantálta, de az állami felügyeleti jog rájuk is kiterjedt. Másodszor, a felekezetek ennek ellenére keresték az állam szövetségét, hogy az egyre erőteljesebben jelentkező elvilágiasodással szemben felléphessenek. Az indifferentizmus főként a tanult rétegek körében hódított, de a szociális válság elmélyülésével az alsóbb rétegeket is elérte. Ez a kihívás azután különböző válaszreakciókat szült: egyesek a válság leküzdése érdekében reformokat sürgettek, mások az általuk vallott értékek határozottabb képviseletében, illetve a liberalizmus totális elutasításában látták a kiutat.' A 18. század végén érvényesülő abszolutizmus a katolikus egyházat hazánkban is erőteljesen az állam irányítása és ellenőrzése alá vonta, miközben a bevett felekezetek számára ha nem is egyenjogúságot, de mindenképpen szabad vallásgyakorlatot igyekezett biztosítani. A felvilágosodás hatásán túlmenően a reformkorban a magyar liberális ellenzék — a külföldi tapasztalatokat is hasznosítva —, célul tűzte ki a felekezetek teljes egyenjogúságának kivívását, s ezzel együtt a katolikus államvallás maradványainak felszámolását. Ez a polgári jogegyenlőség bevezetéséért folytatott közdelem szükségszerű következménye volt. A magyar liberálisok felvették programjukba a zsidóság egyenjogúsítását is, remélve, hogy az ennek hatására meginduló asszimiláció a magyarság létszámát fogja gyarapítani. A vallási jogegyenlőségért folytatott politikai küzdelem hátterében tehát a nemzeti egységre törekvő liberális erők álltak. 2 1 HARDTWIG, WOLFGANG: Die Kirche in der Revolution 1848/49. Religiös-politische Mobilisierung und Parteienbildung, in.: Revolution in Deutschland und Európa 1848/49. Hrg. von Hardtwig, Wolfgang. Göttingen, 1998. 80-82. 2 GONDA LÁSZLÓ: A zsidóság Magyarországon. Budapest, 1992. 66-73.
