Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
EPERJESY FERENC : NAPLÓ l 848-IK ÉVBŐL
köszöntéseiktől is a kenderből. S íme egy lövés! Ho, hó! Lőn kiáltás, hosszú és nagy, kocsiról kocsira. Megállánk, s már majd nem elkezdők a hajtóvadászatot, midőn észrevevők, hogy az valóban üdvlövés volt, egy, a tetőkön elvonuló székely csapattól. Estve 9 óra után beértünk végre Újverbászra, hol a négy napi folytonos törődés s iszonyú hő által levert, s csak nyugalom után epedő seregünk, mintegy két óráig hurcoltatott még utszáról útszára, míg valahára egy derék vérmes németnél — mi e vidéken nem ritkaság —, beszállásolának. Hoztak irós vajat, s jó kenyeret, de kedvesebb volt az ágy. Újverbász a Ferenc-csatorna túlsó partján fekszik, egy a legszebb falu-városok közül, miket eddig láttunk. Azok az egyenes, lombos nagy fákkal szegett utszák, szép falusi házak, melyekből a jómód csak úgy mosolyog, igazán mosolygó kedvre derítik az utast. Verbászon sok katonaságot, s alatta kunok, jászok, önkéntesek, nemzetőrök táborait találtuk. Szerettünk volna itt maradni, de a sors, vagy is inkább Bechtold 16 parancsa nem engedé, még tovább Temerinbe határoztatok állomásunk. A kiindulás 11-re volt kiadva, s csak kettő táján délután indulhatánk meg, addig öszvenézők a várost, s találánk sok rác foglyot istálló s magtárba befogva, s hármat a bitóhoz kikötve, kiket a bámuló lakosság szó és szidalom ostorával szüntelen kínzott, annyira, hogy minden gazságuk mellett is, miket beszéltek róluk, megesett rajtuk az ember szíve. Baderlicza táblabíró 17 s egy pópa is ott szomorkodtak egy magtárban. Van pillanat, midőn az ilyenek eránt megkeményszik a szív, s talán nem sokall semmi büntetést, ha elgondolja tudniillik, hogy ezek állásuknál fogva — nem mint amaz együgyűek—, tudhatnák s tudják, mit csinálnak, s gazságuk elgondolt és határozott. Verbásznál, s általában mióta az ellenséges földre léptünk, századonkénti rendbe és szoros öszvefüggésben vonult kocsitáborunk. Aug. 10-ik. Mozogni kezdett tehát két óra táján kocsitáborunk, s a város alól azonnal meglátszottak a gazságáról elhírült Szenttamás tornyai. Kettős tornya büszkén emeli fejét; de ha igaz, hogy ablakain ágyúk kukucskálnak, úgy nem soká alázatos szolgáját fog csinálni a magyarnak. Különös érzés, ki ezt soha nem próbálta, ellenséges földön utazni; az utak őrszemekkel vannak elállva, melyek a határokban is bizonyos távolságra el láthatatlanul hosszan vonulnak. Itt-ott lovas vagy gyalog csapatok a vidéket beszáguldozók látszanak, folytonos élénk és éberség mindenütt. Itt most minden magyar falu egy tábor-tanya, Kiskérnél mintegy vászon-város fehérlenek a sátorok. Ókéren túl, hol tömérdek leégetett és elpusztított tanyákat láttunk, föltűntek a rácok őrszem-sátoraik is. 16 Philipp Bechtold cs. kir. altábornagy 1848. június 27-től két hónapon át az Alsó-Duna és a Tisza között a Batthyány-kormány által összevont haderő főparancsnoka volt. 17 Blag. Arsa Boderlica ügyvédet a magyar hatóságok statáriális eljárás keretében halálra ítélték és kivégezték. PEJIN ATTILA: Zenta 1848-49-ben. Forrásválogatás. Zenta, 1999. 47.
