Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)

EPERJESY FERENC : NAPLÓ l 848-IK ÉVBŐL

Vára a város közepén van, sötét falai meglepik a szemlélőt, s mint falai sötétek, sötétek a gondolatok is, melyet költenek. Síremléke a múltnak és sírja sok élőnek, kik benne élve eltemetvék, s élve évekig haldokolnak s haldokolva élnek! Kedves s kebelkönnyítő látvány a vár déli oldalán elterülő szép sétatér. Ez elűzi a sötét gondolatokat szép tekintetével, melyeket a vár bús komor arca önkéntelen költ bennünk. Szeged lakosai házaiknál is igen magyaros jószívűséggel fogadtak. Én Vég tanácsnoknál voltam Clementis hadnagy úrral szállva, s háziasszonyunk jó magyaros estelivel lepett meg. Jókor feldoboltatánk, s késő indulánk. A szekerek végtelenül késedelmesen álltak ki. Reggeli 10-11 között indulánk, egy része pedig délután. Már itt a századonkénti szekérsorozásnak eszméje fölmerült. Amilyen-olyan rendben Horgas alá értünk, utunk igen gazdag tanyák között hozott. Horgason túl mindinkább homokosabb lőn a föld, míg a szabadkai határban valódi magyar Szaharát értünk. Itt így látszik, a gazdaságot nem a minőség, hanem a mennyiség szüli. A horgasi határ végén már találánk magyar őröket, s látszott hogy Bács-, vagy Rácországban járunk. A híres szabadkai tó homokbuckák között fürdőivel balról látszott. A városba, bár egész délután látó tornyait, csak esti 9 órakor értünk be. A város meglehetős, de Szegednél sok tekintetben alább áll. Bemenetünkkor a magyarok éljeneztek, a rácok hallgattak, s csak úgy kalap alól nézték szekereink hosszú sorát. 9-ik Aug. Ismét jókor fölvertek, de most az egyszer mégis jókor megindítanak. Potentes potenter agunt,

15 a gazdag Szabadka nem azt kérdi, hányan vagyunk, hogy így kikalkulálja, hányat szorítson egy kocsira, hanem egyszerre azt mondja, hány szekér kell, mit sem törődve vele, hány ember ülend egyen. Fuvarosaink lovai gyönyörűek voltak, már hat óra táján repültek vélünk Sándorfalva felé, s attól kellé tartanunk, nehogy elragadjanak, mi eggyel Sándorfalva alatt majd meg is történt. Tíz-tizenegy közt Topolyán voltunk; ez is derék mezőváros, a róna itt habos földdé lesz. Topolya meglehetős üregben fekszik s a partjairól öszvefolyó víz alatta, s benne nagy mocsarakat képez, hol nagy mennyiségben termő kendereiket áztatják a lakosok; az illat tehát, mely e városnál köszönti az utast, éppen az, mitől a halak fölfordulnak, az utasok orraikat dugják vagy fújják. Topolyáról 3 óra után indulánk, eddigi enyelgő arcunk kissé harciasan komolyra változott, midőn kiadák a parancsot, hogy golyóra töltsön mindenki, s puskával kezében üljön a szekerén. Topolya és Hegyes között a vidék halmos, s ha itt-ott a tetőkről a nagy rónát nem látná; azt vélné az ember, hogy egy középszerüleg hegyes felvidékenjár. Hegyes völgyben van, és szinte bűz köszönti mocsaraiból az utast, mint Topolyán. Hegyestől egy nagy rónamederbe, lefelé visz az út Verbászig, mely a VerbászTopolyai gerincek és szembe vonuló Szerémi hegylánc között terül el. Hegyestől kettős feszültség között utazánk. Eddig a roppant porban csak arra kellé vigyáznunk, nehogy a rúddal hátulról átdöfessünk; most már a rácok udvarias A tehetősek nagyvonalúan intézkednek, (lat.)