Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)

MEDNYÁNSZKY CÉZÁR BÁRÓ: EGY KATOLIKUS PAP VALLOMÁSAI (RÉSZLET)

ahol pihenőt tartottunk, a hölgyek önkéntelenül is segítségünkre voltak. Ünnepségek fogadtak bennünket mindenütt. A lakosok lelkesen üdvözölték a magyar hadsereget, hiszen oly régóta nem látták már őket az országban. Egyik éjjel a havon aludtunk, másnap már bálba mentünk. Napközben csatát vívtunk, esténként pedig mulattunk, és ez az ellentét határtalan lelkesedést váltott ki belőlünk, lelkes fiatalokból. Néha a tiszteknek egyenesen a bálteremből kellett a csatamezőre sietniük, de azok, akiknek sikerült megmenekülniük, visszatértek partnereikhez és kimentették a sebesülteket. Mind a táncra, mind a csatára készen álltak, és ha éppen sem harcba, sem bálba nem mehettek, akkor a szerencsejátékban kerestek izgalmat. Még csak huszonkét éves voltam, a szokásosnál hevesebb vérmérséklettel megáldva, és életemben először igazán jól éreztem magam. Olyan voltam mint a bajtársaim; csatába vagy bálba jártam; de ettől még ugyanúgy vigasztaltam a csatatéren haldoklókat. Szakállt növesztettem és már nem viseltem papi öltözetet (amely ekkor vörös színű volt, törzslelkészi méltóságomnak megfelelően), csak azokon a jelentős napokon, amikor hivatásomat teljesítettem. Be kell hogy valljam, a magyar papság többsége ugyanígy cselekedett, és ebbéli tetteinkben az az érdemes főpap is megerősített bennünket, aki ekkor a kultuszminiszteri posztot is betöltötte.

10 Szándékában állt az egyházi ügyekben Magyarországot mindig is megillető látszatszabadságot fokozatosan teljes függetlenséggé változtatni, valamint megreformálni az egyházat saját papjain keresztül, akár addig is elmerészkedve, hogy a papok házasságkötését engedélyezze. Nézetei helyesek voltak, és ez utóbbi reform magától valóra is vált. A nemzeten belül egyre jobban elterjedő forradalmi érzület mérhető azon a tényen is, hogy a hadjárat minden állomáshelyén papok és jegyeseik kerestek fel engem és kérték áldásomat frigyükre, amelyet én örömmel meg is adtam, ezek után visszaküldvén őket egyházközségükbe, hogy folytassák papi hivatásukat, és ott ugyanúgy tisztelték őket, mint azelőtt. A tábor folytonos esküvők színhelye lett, és pontosan meg sem tudom mondani, hány tiszt és pap házasságát áldottam meg ottlétem alatt.

11 Vidámságomat azonban nagy bánat szakította félbe. Minden erőfeszítés ellenére, egy tiszt árulása folytán, az a vár, ahol a fivérem helyőrségi szolgálatot teljesített, elesett. Hadifogoly lett, én pedig sirattam, hogy már nem osztozhat dicsőségünkben, és nem lehet segítségére másik fivéremnek és nekem abban, hogy a nevünk tisztességét megőrizzük. Szerencsére azonban nem sejtettem, hogy fogsága hogyan fog végződni. Fivéremen kívül számos barátom szolgált a hadseregben: a vezérkarban, vagy a huszárok és a honvédek között. A visszavonulás vége felé ismerkedtem meg fivérem egyik barátjával, aki vele együtt szolgált a nemesi testőrségben.

12 A legdaliásabb volt az ifjú hősök között, és nyugodtan mondhatjuk, hazánk neki köszönheti becsületét, 10 Horváth Mihály (1809-1878) kinevezett csanádi püspök, történetíró, 1849. május 2-tól augusztus 11-ig a Szemere-kormány vallás- és közoktatási minisztere. 11 A tábori lelkészi osztály fennmaradt, meglehetősen töredékes iratanyaga nem támasztja alá az itt elmondottakat. A házassági ügyekkel kapcsolatos egyházjogi visszaélések megszüntetése érdekében például éppen Mednyánszky Cézár készített előterjesztést. Feltehető, hogy Mednyánszky itt emigrációs élményeit és politikai nézeteit vetítette vissza a szabadságharc időszakára. ZAKAR 1999. 78-79. 12 Klapka György (1820-1892) ezredes, a felső-tiszai hadtest parancsnoka. BONA 1987. 202.