Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
MEDNYÁNSZKY CÉZÁR BÁRÓ: EGY KATOLIKUS PAP VALLOMÁSAI (RÉSZLET)
amelyet az áprilisi csaták állítottak helyre véglegesen. Ha ő nincs és nem áll a megvert és csüggedt csapatok élére, aki már a puszta jelenlétével a győzelmet sugallta, és nem tartóztatja fel az osztrák Schlik vezette előrenyomulást a ragyogó keresztúri és tokaji ütközetekben, 13 akkor Debrecen és a kormány az ellenség kezére került volna, és a háború folytatása lehetetlenné vált volna. Elsőként aratott győzelmet, és a végsőkig tartotta a nemzeti zászlót; a tiszai átkeléshez vonult, hogy magát Görgei parancsnoksága alá helyezze. Február 25-26-án 14 zajlott le a harc Kápolnánál a Dembinski parancsnoksága alatt egyesült magyar sereg és Windisch-Grátz herceg csapatai között. Nem azért írom a naplóm, hogy a csatákról beszámoljak; ezért csak azt említem ami rám vonatkozik. Vörös ruhába öltözve, kereszttel a kezemben végiglovagoltam az alakulataink között, bátorítván a katonáinkat, különösen az újoncokat. Amint így lovagoltam, megláttam egy olasz zászlóaljat, amelyről tudtam, hogy már kétszer megfutamodott, és amelyet most Kápolna megrohamozására rendeltek. Felajánlottam az őrnagynak, 15 hogy elkísérem, de ő visszautasított, mondván, hogy ő bízik az embereiben és nincs szüksége papra. Továbbra is kétkedtem, de mivel nem állt jogomban ragaszkodni szándékomhoz, már távozni készültem, amikor egy szárnysegéd jött utánam azzal a paranccsal, hogy vezessem a támadó hadoszlopot. Az őrnagynak ebbe bele kellett egyeznie, de az igazságot megvallva tartozom neki azzal, hogy elmondjam, este bocsánatot kért, amiért kételkedett bátorságomban és megköszönte a segítséget, amelyet nyújtottam. 16 Leszálltam a lovamról, és miután pár szót váltottam a katonákkal, megindultunk. A gyors tüzelés ellenére bátrabbnak mutatkoztak, mint vártam, egészen addig, amíg a faluba érvén az osztrákok közelében nem találtuk magunkat. Ekkor viszont lehetetlen volt visszatartani az embereket, és magunkra maradván, az őrnagy az egyik irányba menekült, én pedig a másik irányban próbálkoztam ugyanezzel, amikor egy német katona a bal karomnál fogva megragadott és így kiáltott: „Tisztelendő úr, ön velem jön!" Tudtam, ha fogságba esem, nem remélhetek kegyelmet. Ezért pillanatnyi habozás nélkül súlyos ütést mértem a fejére a keresztemmel (szerencsére tömör ezüstből készült). Ez annyira megdöbbentette, hogy elengedte a karomat, így én jobbra, a kapualj felé ugorva, a házon át sietve elmenekültem. Néhány golyó süvített utánam, de sikerült a vonalainkat elérnem, a ruhámon lévő néhány szakadáson és egészen elgörbült keresztemen kívül nagyobb bajom nem esett. A háborút követően ezt a keresztet elküldtem anyámnak, aki szerintem még most is ereklyeként őrzi. Ekkor kétségtelenül nagy szolgálatot tett nekem. A Kápolnánál döntetlenül végződött csata után mindkét hadsereg visszavonult. A magyar tábor két részre szakadt: az egyik Görgei fővezérré való kinevezését követelte, míg a másik, jóval kisebb számú, a kormány jelöltjét támogatta. Ha Windisch-Grátz 13 1849. január 23-án, illetve január 31-én. Mednyánszky eltúlozza Klapka érdemeit. 14 Helyesen: február 26-27-én. 15 A 16. gyalogezred 2. zászlóaljának parancsnoka Luigi Venturini (1810-?) honvéd őrnagy volt. PETE LÁSZLÓ: Monti ezredes és az olasz légió a magyar szabadságharcban. Debrecen, 1999. 104-108. 16 Mivel Venturini a csatában megsebesült és fogságba esett, Mednyánszky feltehetően Psotta Mór honvéd alezredessel keverte össze az olasz tisztet. ZAKAR PÉTER: Egy forradalmár pap Görgey táborában. Aetas 1992/1-2. 136.
