Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)

MEDNYÁNSZKY CÉZÁR BÁRÓ: EGY KATOLIKUS PAP VALLOMÁSAI (RÉSZLET)

MEDNYÁNSZKY CÉZÁR BÁRÓ

1 EGY KATOLIKUS PAP VALLOMÁSAI (RÉSZLET) 4. fejezet A háború 1848 tele volt. A Bécs alatti kudarc után a létszámban és anyagi eszközeiben ugyan megfogyatkozott, de katonáinak bátorsága és tábornokának rendkívüli tehetsége révén erős magyar hadsereg lépésről-lépésre hátrált Windisch-Grátz túlerőben lévő hadai elől. Amikor a teve elhagyatottan fekszik a sivatagban, a keselyűk a feje fölött körözve zsákmányra éhes szemmel várják a kimúlását, hogy lakomájukat megkezdhessék. Ugyanígy zárták körbe népünk ellenségei az országot, azt gondolván, hogy Magyarország a végét járja. Sietve vetették az országra magukat, a keselyűknél is türelmetlenebbül és nem számítottak ellenállásra. Bátyám

2 akkor az előrenyomuló osztrák hadsereg által körülzárt lipótvári helyőrségben

3 szolgált, öcsém

4 pedig Görgei táborában teljesített szolgálatot. Vajon én csak azért, mert pap vagyok, arra ítéltettem, hogy ne tegyek semmit közös anyánk, a haza érdekében? Mivel a liberális elvek őszinte híve voltam, szívemben feléledt a katonai ösztön, és alig vártam, hogy testvéreimmel együtt osztozzam a veszélyben és a dicsőségben. Úgy éreztem, ilyen időkben a fiatalokon a sor, hogy harcoljanak, az öregek meg az asszonyok kötelessége pedig az, hogy otthon maradjanak és ápolják a betegeket. Mielőtt azonban döntésre szántam volna el magam, kívánatosnak tartottam anyám jóváhagyását kérni. Ezért elutaztam Pestről, hogy meglátogassam őt vidéken. Alig, hogy elmondtam jövetelem célját, karjaimba vetette magát és így szólt: — Menj, gyermekem és az Isten áldjon meg! Te megteszed azt, amit nem lett volna bátorságom kérni tőled! Milyen nemes lelkű asszony! A szíve megsúgta neki, hogy egy pap irgalmassága igenis egyesülhet a hazáját védő katona kötelességével, és választott hazája mellett kiállva természetesnek találta, hogy feláldozza három fiát a haza oltárán.

5 Szegény, 1 Mednyánszky Cézár báró (Beckó [Trencsén vm.], 1824. június 9 - Hyéres [Franciaország], 1857. április 20.) Esztergomi egyházmegyés római katolikus lelkész, 1847. július 20-án szentelték pappá. Ezt követően segédlelkész Dévényben, majd 1848-ban zohori adminisztrátor. 1848 decemberében híveivel együtt gyűjtést rendezett a honvédség sebesült katonái számára. ZAKAR PÉTER: A magyar hadsereg tábori lelkészei 1848-49-ben. Budapest, 1999. (ZAKAR 1999.) 143. 2 Mednyánszky László báró honvéd őrnagy (1819-1849) Lipótvár erődítési igazgatója. Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban. Budapest, 1987. (BONA 1987.) 233. 3 Az eredetiben „Székes-Ujvir". 4 Mednyánszky Ede báró honvéd főhadnagy (majd százados), 1848 őszétől parancsőrtiszt, majd a feldunai hadtest (majd hadsereg) vezérkari irodájának munkatársa. BONA GÁBOR: Kossuth Lajos kapitányai. Budapest, 1988. (BONA 1988.) 404. 5 Mednyánszky Cézár édesanyja, Eleonore Richert de Vhir egy dél-franciaországi nemesi családból származott. ÓVÁRI-AVARY KÁROLY: Báró Mednyánszky Cézár, az 1848-49. évi magyar hadsereg főpapjának pályája és műve. Protestáns Szemle 1927. szeptember 420.