Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
LUBIK IMRE: EGY HONVÉD PAP RABSÁGA IDEJÉN ÍRT FÖLJEGYZÉSEI A SZABADSÁGHARCBÓL. A 3 8-IK HONVÉD VADÁSZZÁSZLÓ ALJ VISZONTAGSÁGAI 1849-BEN
mint mikor fogoly madár a tükörbe tekint. Én most már Vámospércsen haladtam keresztül, hanem azért egy muszka rám mutatott és szólt: Vengerszki voják! 148 A bíz a nagyapád nyomorúsága. Nekifogtam szépen a koldulásnak, mindenem volt hozzá. Bekunyorálok egy házba: „Eredj dolgozni, fiatal vagy még." Beinstálok a másikba is: ,,E'vették a muszkák mindenünket." Bedünnyögök a harmadikba: „Sok a koldus, Isten áldja meg!" Hej! Azután ha lop a szegény koldus, azt is adnak neki, amit nem kér. Eközben ledőltem az úton egy búzaasztaghoz, s éjjel ott aludtam a puszták közepén. Ó miért nem haltam meg azon a helyen! Mi szépen teljesült volna rajtam: Mint vadállat, mely halálát sejti, A koldus a puszták közepébe Tévedett és élte maradékát, Ott a puszták közepén tevé le. Hol testéhez a szegény legények Elvetődtek s neki gödröt ástak, Felköték botjára tarisznyáját S úgy tűzték le a botot fejfának. Ott a fa s bokor nélküli rónán Áll a kis domb egyszerű jelével. Te természet, elhagyottak gyámja! Vad virágok s füvekkel födéd el. Ilyen a sors!.. .egykor életében Szennyes rongyok lengedeztek rajta, Mostan sírját napkeletnek minden Szőnyegénél, szebb szőnyeg takarja. Csakhogy elhalt!... Ő rá nézve a fő, Hogy elérte végre nyugodalmát! Ki gondolná, mily zajos, mi vészes Volt a pálya, melyen ő futott át. Néha száll csak egy-egy kis madárka Fejfájára s ábrándos dalt zengett. Mit dalolhat a madárka fej fán, Olyan fej fán, amely koldusbot volt. Ó, miért nem haltam meg azon a helyen? Ki lenne most nálamnál boldogabb? Másnap azonban legkomolyabb szándékom mellett sem bírtam kimenni a szúrós tarló Magyar katona! (orosz)
