Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
LUBIK IMRE: EGY HONVÉD PAP RABSÁGA IDEJÉN ÍRT FÖLJEGYZÉSEI A SZABADSÁGHARCBÓL. A 3 8-IK HONVÉD VADÁSZZÁSZLÓ ALJ VISZONTAGSÁGAI 1849-BEN
Estve lefeküdtem egy ajtóküszöbre, s fáztam kegyetlenül; másnap estig nem láttam kegyes mecénásomat, de már ekkor rám botlott valahogy a küszöbön. Jaj de most már kevésbe múlt, hogy meg nem mutatta rajtam a hat vágást. Elcipelt hosszú morgás közt az istállóba. „Mit akar ez az öreg Góliát?" — kezdek okoskodni, még kamcsatkai lovász lesz belőlem. Azonban jó puha szénára fektetett, s betakart pokróccal; minden este itt kellé hálnom, ha reggel felé el akartam menni, mindjárt kidugta fejét a jászolból: „szpaty, szpaty!" 144 — kiáltá. Ergo fiam csak dugd be a fejed a polyvába és álmodj a testvériségről, mikor pedig elszunyókáltam volna, már akkor ő küldött: precs! precs! 145 Ilyen szállásom volt nekem Nagyváradon. Katonáink folyvást könyörögtek útlevélért, sokszor eltaszigálták; némely csoportbeliek ismét nyertek, hanem egy pár falragasz jelenti, hogy aki elszökik, forsponton megy az üstökös csillagba, még pedig kegyelem útján. - Besoroznak minket Begyik pajtás! — mondám egy közlegényünknek az utcán. - De hátha kivisznek Muszkaországba? — feleié ez bölcs pofával. - Ha kivisznek? Hm... Ekkor Begyik elkezdi a keserves élet nyomorúságát a káromkodás logikai útján fejtegetni. Meghallja ezt egy vén asszony, éppen korsót vitt a kezében. „Fiaim! — kezdé a Votipka tanítványa —, most is az Isten büntetése van rajtatok, mindjárt feladlak ilyen káromkodásért." Ezt mondván, lenyúlt az orra, még pedig fél rőf fel alább, elannyira, miszerint csak most csudálom, hogy rá nem kiáltottam: - Vajon hol jársz itten? — ó te vén Sybilla! Nem terem itt gomba, sem sasaparilla! - Ejnye azt a boszorkány szűz — kezdé Begyik a cirógatást, mire a szegény Orsolya néni ijedtében olyan hirtelen tevé földre a korsóját, hogy ezt nem lehetett már egy darabban újra felvenni. Tovább mentünk s íme egy szegény muszkát fizettek ki, amiért nagyon szerette a dinnyét; nem mozdult ő a kancsuka alatt, hanem mikor mondták neki: „Sztupaj!" 146 — nincs az a kengyelfutó, aki utolérte volna. Denique, nem állhattuk már a mulatságot; tisztjeinkkel jól bántak az oroszok, de mi nagyon megelégeltük a Laci-konyhájukat! Szököm orosz pajtás, élj jó egészségben! Majd meglátjuk egymást valahol az égben! Hárman beszéltünk össze, mint a mesében a királyfi, hogy jerünk szerencsét próbálni. Hát mikor egy erdőnek megyünk a szőlők alatt, omlik felénk a sok szökevény. No már nem lesz jó vége! Egy szép lapályra értünk, mikor a kozákok dobogtak utánunk csak amúgy kutyafuttában. Sztuj! Szűrj! 147 aludni, aludni! (orosz) Korbács! Korbács! [?] (orosz) Lelépni! (orosz) Állj! Állj! (orosz)
