Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
LUBIK IMRE: EGY HONVÉD PAP RABSÁGA IDEJÉN ÍRT FÖLJEGYZÉSEI A SZABADSÁGHARCBÓL. A 3 8-IK HONVÉD VADÁSZZÁSZLÓ ALJ VISZONTAGSÁGAI 1849-BEN
A sors csapásai. Minden falu édes hazám! Minden asszony édesanyám! (Népdal) No most felkiálthatok Jókaival: „Eddig tartott a nap, ezután következik az éjszaka." Éjfél elmúlt, s Temesvárból még néhány üdvlövést hallottunk. Széles, puszta rónaságra vezetett minket Merkúrius, de a felkelő nap hiába kérdezte tőlünk, gye idu? 128 Komoran, bosszús, lehajtott fejjel haladott mindenki, nem is szólt volna még egyik a másikhoz sem valamit, mert azon állóhelyben megdöngetik egymást. Eképp haladtunk egész nap, és este értük el a Kiszetó nevű igen nagy, de szomorú pusztaságot. Hej! Ott jártunk álmainkban a sáncok utcáin, míg a hűvös hajnali szél nem súgta fülünkbe: Kiszetón vagytok bizony, ti kedves porontyaim! Egyszer csak elkezdi a sors felettünk énekelni szépen a Jeremiás látnók szavait: hol van a kenyér, hol van a bor, és csakugyan kínos éhség kezdte velünk a „tour de main" 129-figurát járni. Már a huszárok pödörték bajuszukat, ha a lóra néztek, mi pedig ordítani kezdtünk, azt hivén, hogy majd az éhség is visszafordul, de ez azt mondta rá: kein pardon! 130 No ha így van a dolog, jerünk ide s tova. Egy nagy kertbe átcsapván, megraktuk a borjúkat almával, találtunk krumplit is, mint Robinson; némelyek málét hoztak az oláh falvakból Vécsey parancsára. Itt-ott egy ludat, vagy kacsát lehete látni a szuronyra tűzve; denique, gondoskodtunk magunkról. No, de természetes! El is mondtuk szépen: add meg nekünk mindennapi kenyerünket! Azonban ez nem használván, hozzá kellé tennünk: ha nem adod, elvesszük magunk! Innen már lassan Kiskostin felé ballagtunk, se lénung, se kenyér, hej, de még csak víz sem! Ó Neptun! 131 Még te sem fogtad pártunkat! Hát még Bachhus! 132 Ez a vén füles oda se konyított ránk. Hát te is elhagysz fiam, Brutus!? 133 Itt láthatta Szilágyi Sándor táborainkat, s azt mondja, hogy e látványt egy királyságért nem adná. Meghiszem, főleg, ha köztünk lett volna egy évig! Vécsey elhagyván a kiszetói 134 tábort, Kmetty és Guyon ekkor Rékáson állottak, míg a nagyobb erővel Bem Lúgoson vett hadállást. Kiskostinnál valami cirkálók mutatkoztak, de már ekkor a sereg többé nem mert volna megütközni s a nép, mely Aradot énekelve rohanta meg, s boldogsága Temesvár ostroma lőn, most félve gyújtá meg az ottani hidat, nehogy az ellenség utána nyomuljon. Lúgosnál még nagyobb lőn az éhség, félelem, zavar. Mi még semmit sem tudtunk a világosi fegyverletételről; itt láttam a szép kis Julit Asztalossal legutolszor egy hová megyek (szlovák) „kézforgás" (fr.) nincs kegyelem (ném.) A tengerek istene az ókori római mitológiában. A bor és a vidámság istene az ókori görög mitológiában. Utalás Iulius Caesar utolsó szavaira. Kiszetó vagy Kiszetó (Temes vm.)
