Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
LUBIK IMRE: EGY HONVÉD PAP RABSÁGA IDEJÉN ÍRT FÖLJEGYZÉSEI A SZABADSÁGHARCBÓL. A 3 8-IK HONVÉD VADÁSZZÁSZLÓ ALJ VISZONTAGSÁGAI 1849-BEN
csendi álnév alatt bujdosott, később fogságából szabadulva, nőül vett egy lelkes honleányt. Szálljon béke és áldás reád, te kedves, jó, igaz magyar család! Vajon a gyermek, ki lelketek öröme, Béla, fogja-e tudni valaha, mit óhajt neki egy ismeretlen közhonvéd? Adja Isten, hogy magyar légy, Lelkes magva Árpádnak! Erős gyámja, hű védője Kiszenvedett hazádnak! Adja Isten, hogy ember légy, Hű és igaz, bölcs és jó, Bátor, eszes, nagyon boldog Jó s balsorsban állandó! Elbeszélte nekem az én kedves századosom, hogy egy új magyar-osztrák katona tisztelgett neki valamely városban, ez csak ránéz, mire a közlegény felkiált: „Soha se szalutíroztam még oly szívesen, mint most azs én kapitány uramnak!" — mire is Ferenczy nevetve nyújtott neki borravalót. Elhagyván eképp századunk fele részét, a harmadik és negyedik szakasz Kaproc 90 helység felé, de már csak gyalog igyekezett, no itt felkiáltott volna Miklós — tudom — „Soha se teremjen benned más, csak kapor!" Beljebb vonultunk az oláh Eldorádóba, s végre egy kies, gyönyörű tájon fekvő helységet értünk, névre Berzovát, 91 hol mindjárt elszállásoltunk, de az oláhokkal beszélni nem tudunk. Varga és Nyitrai 92 hadnagyok (az utóbbi kereskedősegéd igen büszke és félénk fráter) egy külön puszta házba rendeltek, hol a földön heverésztünk, le nem vetkezvén soha. Itt állott volna hát már életünk csónaka, mint a Noé bárkája az Ararát hegyén. Most hadi szenvedéseinknek egy új nemét fogom előhozni. Kérem mégis, hogy akinek kényes étvágya van, ne olvassa el e pontot, mert én nem állok jót aztán semmiről. Ez pedig az iszonyú fojtópor, hőség és a szőke urak, vagyis német bolhák serege, tartván bennünket folyvást illő ostromállapotban. Ha azt állítom, hogy főleg esős időben vérig kellett csikarni testünket, vagy éjjel csak benyúlni akárhová és a fejünk alatt levő patrontáson elpukkantam a megrémült deliquenst; hogy ruháink tele voltak száz meg száz őrjárokkal a tábori zsidók borzadására, kik többnyire szabóink voltak; hogy táborunk helyén elhagyva nem cipelhető számos kenyereinket, azonnal rajtunk különkülön hat-nyolc szőke úr jelentkezett. Ó! Mindez csekélység az ő hatalmuk kimutatására. Én más eseteket mondok, miket e napló olvasója nem fog talán elhinni, s nem is csodálom bizony, mert ily dolgokról fogalma nincs. Egy közlegény, nevére Diskant, kit a többiek idomtalan alakja miatt Dikhancnak neveztek, annyira elmerült ezen e[m]pírikus kéjben, hogy már nem is vakaródzott a nyavalás, csak mozgott néha kínjában mint a hernyó. Zsarik közlegény, ez úgy nézett ki, mint a palermo-kriptai csont90 Maroskapronca (Arad vm.) 91 Marosborsa (Arad vm.) 92 Nyitrai Károly hadnagy, majd főhadnagy a 38. honvédzászlóaljban. Varga János szintén hadnagy, majd főhadnagy ugyanott. BONA II. 591., BONA III. 422.
