Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
LUBIK IMRE: EGY HONVÉD PAP RABSÁGA IDEJÉN ÍRT FÖLJEGYZÉSEI A SZABADSÁGHARCBÓL. A 3 8-IK HONVÉD VADÁSZZÁSZLÓ ALJ VISZONTAGSÁGAI 1849-BEN
ságból. A városi nép messze kivonult a szélekre lakni, mert főleg éjjel a várparancsnok erősen ágyúztatott, noha gyújtó röppentyűi nem nagy kárt okoztak. így szoktunk mi hozzá aztán a harci tüzelésekhez, hogy ami előbb félelmet okozott, lassan nemcsak megszokottság, hanem vágyakodás alakját ölté fel. Ugyanekkor történt, hogy egy másik dobosunk, névre Tarapata János, megrészegedvén, Skultéti őrmester egy udvaron bakba kötteté, hanem ez oly égbekiáltó harsogást vitt végbe, hogy a várból egy hatfontost egyesen odairányoztak, mire az őrmester nagy mérgesen el akarja ereszteni, azonban megkérdi nagyobb biztosság okáért: — Csi bugyes pity? Felelet: — Bugyem! — Zosztany 79 — mordul rá Skultéti, s elmegy. Tarapata utána kiált ahogy csak kilencven mázsás tüdeje engedi: — Pán Strázsamester! Megint: — Csi bugyes pity? — Bugyem! Denique új golyó! 80 — s így a füles tótot néhány pof-kúra után el kellett bocsátani. Egy igen szép téli napon, február 8-án, ha erre jól emlékszem, 81 igen erős ágyúzás dörgött le a várból, de a mi tüzéreink se mulasztották el magukat ajánlani, s ez reggeltől délig tartott. Mi egy utcába[n] voltunk felállítva, előttünk pedig lovasság toporzékolt, s egy bomba éppen e körvonalba puffant, mire a lovak ijedten ágaskodtak fel, s az épület kövét lesodorván a golyó, egy közlegény feje megsérült. No már erre ecet kellett volna! Miért is nem mártják ecetbe a háztető cserepeit, hogy ha valakire lepottyan, tüstént használjon is. A bomba forgott egy ideig, mint őkelme szokott, azután pár percre megállt; ekkor ördögmódra nagy vitézül szétdurrant. És még a bomba ellen debachálni 82 mernek, holott most is ez a jámbor golyó köztünk szakadván szét, egy lelket sem háborgatott. Dél felé kivonultunk a városból, úgy hiszem cirkálás kedvéért. Mikolaka és Glogovác közt álltunk meg; jólelkű, tisztességes, paradicsomalma-képű svábok lakják, s az utóbbi helységben temérdek gólya fészkel. íme halljuk, hogy Óarad szélein kemény puskaropogások hangzanak; rögtön odahagytuk tehát Gambrinus híveit, és kapitányunk, Gölgen tudtul adta, hogy a rác és osztrák hadsereg benn van Aradon, s így a város védőivel egyesülve, ki fogjuk szorítani. Elmentünk azonban először Vingára; iszonyú fáradság után értünk oda. Hogy miért mentünk? — azt nem tudom. Innen Villám ezredes is velünk jött, hanem előbb finom borral vendégeltek meg a vingaiak; ez új erőt adott a lankadt, földre dőlt seregnek s már visszafelé, a lóháton jövő Villámot is megtámadták, hogy miért nem viszi ő a sereget Óaradra, s kevésbe múlt, hogy meg nem ütlegelték. Odamegyünk fiaim! Odamegyünk! — feleié a kis Gölgen és most már jókedvűleg mosolygott bajusza alól, s hadi rendes tömegekben vígan lépdelt seregünk Arad felé, — közelebb, közelebb —, már az ágyúk hatalmasan dörögtek a városban, s mikor elhallgattak egy időre, akkor nálunk tizenkét dobos olyan pokoli mély hangon bongatá 79 - Fogsz inni? — Fogok. — Maradj! (szlovák) 80 - Őrmester úr! Megint: — Hát fogsz inni? — Fogok. — Tehát új golyó, (szlovák-lat.) 81 1849. február 6-án a temesvári őrség Todorovié szerb és horvát erőivel egyesülve elfoglalta az üresen hagyott Újaradot, majd megtámadta a Maros partot védő csapatokat. A támadás sikerét követően a kezdődő fosztogatást kihasználva a 29. honvédzászlóalj ellentámadásba ment át, és az aradi polgárokkal együtt kiszorította a támadókat a városból. A magyar csapatok másnap Újaradot is visszafoglalták. 82 érvelni (fr.)
