Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)

LUBIK IMRE: EGY HONVÉD PAP RABSÁGA IDEJÉN ÍRT FÖLJEGYZÉSEI A SZABADSÁGHARCBÓL. A 3 8-IK HONVÉD VADÁSZZÁSZLÓ ALJ VISZONTAGSÁGAI 1849-BEN

deg volt, hogy az angyal is a pokolba kívánkozott. Magunkra hánytuk a szalmát, de mozdulni nem lehetett többé, mindenütt emberfejekre taposott a jámbor lélek. így pihentünk csendesen hajnalig, s akinek az egyik füle el nem fagyott, az bírhatta mind a kettőt panasz nélkül... Hajnal felé kapitányunk, a kis Gölgen, megverette a rukkolót, e szerint újólag tovább meneteltünk. Egyszer csak megindulnak csatáraink, vagy húsz ember, négy-öt lépésnyi távolban egymástól, s hadirendben kezdtünk előre vonulni. Egy kies térségen később tábort ütöttünk, azonban estve ismét vagy két órai gyaloglás mellett odább vonultunk, majd tábort ütöttünk. Hatalmasan lobogtak tábortüzeink. A világos, de hideg őszi éjszakában nagy kedve támadt néhány embernek a szomszédságunkban fekvő Botos nevű helységet meglátogatni. Jómagam is bementem Miklós hadfival Botos házai közé, hol míg ő egy házból ezüst gombokat s fehérnemüket pakolt bornyújába, én azalatt az udvaron a kacsák és tyúkok felett kezdtem hadiszemlét tartani. A falu jobbára egészen üres volt, mert lakói a sáncokba vonták magukat, s így embereink a rablást nyugodtan végezhették. Nem egy telt hordót gördítettek a tábor helyére. Azonban valami ebpofájú, kancsal tiszt megcsípte legényeinket és egy patrollal alaposan megkardlapozta őket. „Látszik — úgymond —, hogy magyarok vagytok, főbelövetlek benneteket a táborban! " Ezt hallván, Miklós földhöz csapta a borjút irgalmatlanul s hosszú léptekkel iramodott a tábor felé. Én is elcsaptam tyúkjaimat az ölemből, és csupán egy kövér kacsával loholtam, de ezt nyakon kapva mégis foglyommá tevém. Szégyen ugyan az üdvösséges szaladás, de hasznos. Elérkezett az éj. Seregünk annyira nekilátott a hordókkali barátságnak, hogy minden hideg és szélvész dacára is, részint mély álomba merült, részint rákezdtek itt-ott: „Söprik a kassai utcát..." — holott a rácok sánca legfeljebb kétszáz lépésnyire lehetett. Sőt, néhol egymást nézték ellenségnek és elkezdtek — more patrio

44 — tülekedni. Miklós a tűz mellett feküdt. Ő már ekkor hatalmas boradagokkal gazdagítá tudományszomjas szellemét. Amidőn lassan felemelkedett, nem vette észre, hogy csákója a parázsba ér, és így azt feltéve iszonyú füstoszlop kerengett fejéből. Magam is vizitáltam a hordóféle rekrutákat és jónak találván, be is asszentáltam

45 egy pár kulacs tetejével, melybe egy meszely

46 fért. Lévén azok bádogból, s három icce

47 fért a kulacsokba. Miklós egyszerre fegyvert ragad és elkezd veszedelmes átkokat morogni a tiszt feje felé. Már a mieink — így szólt —, bent vannak Tomasovácon! (Ez a helység túl feküdt a rácok sáncain.) L...kám! Tudod, úgy-e nem hiába dicsérlek én téged, hogy kapitány is régen lehettél volna, jerünk be Tomasovácra a többiek után, lesz pénzünk, mint a pelyva... - Barátom! — feleltem a vitéz szavaira — tudod-e, hogy Tomasovácon könnyen nyakon csíphetnek? - Félsz? Úgy-e? — válaszolá Miklós. 44 hazai szokás szerint (lat.) 45 soroztam (lat.) 46 1 meszely = 0,44 liter 47 1 icce = 0,8484 liter