Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)

LUBIK IMRE: EGY HONVÉD PAP RABSÁGA IDEJÉN ÍRT FÖLJEGYZÉSEI A SZABADSÁGHARCBÓL. A 3 8-IK HONVÉD VADÁSZZÁSZLÓ ALJ VISZONTAGSÁGAI 1849-BEN

A hadfiak Hajnalra virradtuk, mikor Losonc tűnt fel előttünk rendes házsoraival. Ezer színben csillogtak a dér gyöngyei a zöld pázsiton. E városban — melyet később lerombolása után nem volt szívem újból megtekinteni —, nekem a sors kutyális ellenségem lévén, most is rossz kvártélyt juttatott. „Bizony, bizony mondom néked — így szólt Szedlácsik társam a házigazdánkhoz —, vacsorát hozzál mi nékünk, mert egy napig mulatunk helyben. El is hozta numero 1. leves tisztán, benne nulla; 2. a tésztája külön, ételnek. Semmi! — gondolám — palesztiniai divat. 3. Konfekt,

19 fokhagyma bőségben. Punktum. Ezzel akár Diogenes is beérhette volna! Kezdődött az éji nyugalom. Három lúd olyan gágogást vitt véghez egy szögletbeli ketrecben, mintha csak a kapitóliumot akarták volna megmenteni;

20 ágyunk széles volt, elfértünk benne ketten, hanem fejünk alant hevert, míg lábaink a gerendának tevének komplimentet, s e mellé a levegő ördögi hagymabűzt illatozott. Egy apró kölyök mindig nyöszörgött, mintha fáraót siratta volna; az öreg Mózes pedig olyan lélekrázó hortyogást vitt véghez, hogy reggelig — amint a francia mondja — nye daj bozse aludni!

21 Hamarosan el is hordtuk a sátorfát. Losoncon szekerekre ültünk és nekihajtottunk Gyarmatnak, mint Csapó Pál a ködnek; hanem itt már elkezdődött a kegyetlen hideg. Könnyű volt Rozsnyóról ballagni néhány szekéren a fiúknak Bejétől kezdve, s teli palackok mellett rákezdeni: „Malom! malom! zörgő malom! Hol talállak meg galambom? Az ökörnél; haj húj! vagy a lónál! Vagy a vendégfogadónál!" De bezzeg most előjött Muszkaország

22 első generálisa, a „hideg"! Okos ember volt, aki az év utolsó négy havának a „ber" nevet adta; bizonyosan tót lehetett s eszibe jutott, hogy „Bundu ber! Kozsuh ber!"

23 — De nekünk nem volt mit berálni. Iszonyú szélvész dühöngött a szekerek fölött, mintha csak pallossal hasította volna homlokainkat Szél uram. Még nekem most is jobb dolgom volt sokaknál, de a rongy takarta nép megdermedve ült a szekereken, akit hogy feldobtak. Összeszorulva, fogvacogva kínlódott hadi társam Szedlácsik; aki kocsis vagy béres volt köztünk, káromkodott; aki zsidó vajmirozott, aki cigány, hálóért esengett. Haj előre! Haj előre végtelen országúton. Rétságot érve új szekerekre ültünk, s Vác felé haladtunk. Bizony nem lett volna kár a helységeket közelebb építeni. Persze 19 csemege (ném.) 20 Utalás a gallok Kr. e. 390-ben (387-ben?) bekövetkezett Róma elleni támadására. A Capitolium őrségét — a hagyomány szerint — Iuno szent lúdjai ébresztették fel. 21 Ne adj Isten aludni! (szlovák) 22 Oroszország 23 Vedd a bundát, vedd a szűrt! (szlovák)