Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)

KOLLER JÁNOS ADONYI RÓM[AI] KATH[OLIKUS] PLÉBÁNIA ADMINISZTRÁTORÁNAK NAPLÓJA 1848-RÓL

1850. évben Január 9-én Volt nálam egy franciskánus barát Földvárról, Budára ment a provinciálishoz, aki őtet elküldé a szerzetből, minthogy honvédtiszt volt. Szegény most nem tudja hányadán van, minekután már professus,

45 hogy áll-e hát professioja vagy nem? Február 10-én A katonai beszállásolásnak se hossza se vége, a kellemetlenségek minden nemeiben részesültem, az egyik főhadnagy inasa az úgynevezett Császár cürassierekből

46 szolgálóm ágyába erőszakosan befeküdt, s midőn ezért az illető kapitánynál panaszt tettem, az volt a felelet: hogy ha a plébános az illető katonának kívánsága szerinti ágyat nem ád, a plébános tulajdon ágyába befekhetik. Erőszakosan is beszállásolják magukat, és most állandó szállásul elfoglalták legszebb szobámat, istállómat, fészeremet. Isten tudja meddig maradnak nyakamon. Február 10-én Pados János elitéltetése Ma olvastam újságomban ama leverő hírt, miszerint Pados János legjobb barátom elítéltetett légyen, az ítélet ekképpen hangzott: „Pados János dunaföldvári születés, 29 éves kath. világi pap és püspöki egyháztanácsi jegyző Székesfejérvárott, részint bevallván, részint törvényes tanúk által reá bizonyulván, hogy m[últ] é[v] jún. hóban Székesfejérvárott a cs. kir. orosz seregek ellen a szószékről keresztes háborút hirdetett, eközben Őfölsége kormányát gyanúsította és gyalázta, később június hóban egy fölkelő csapathoz csatlakozott, s a cs. kir. ausztriai és orosz seregek elleni hadjáratokban résztvett, hat évi várfogságban vasra ítéltetett." — Aki ezen ifjú becsületességét, feddhetetlen viseletét, tiszta vallásosságát és őszinte hazaszeretetét ösmeri, lehetetlen lehetetlen, [sic!] hogy el ne szomorodjon ilyes kegyetlen ítélet olvasására. Február 18-án a Duna jege indul Mai napon virradóra indult meg végre a Duna jege, minekutána már három nap és éjjel a legnagyobb félelem és rettegés között voltunk. A víz magassága az 1838-ki mértéket négy ujjnyival haladta, a jég rendkívüli erős volt. A Serháznál a csatorna rosszul lévén becsinálva, beszakadt, 12 órai szakadatlan munka után sem tudták elállítani, míg végre a csatorna kéményére ráakadtak, és ezt telitömve földdel, a víz is elállott. Az emberek nagy része barmaival és gyermekeivel a szőlőhegyre hurcolkodott, én részemről a templom ruháit és pénztárát az oratóriumba vitetvén, drágább öltönyeimet a padlásra hordatván, egyéb tulajdonommal nyugodtan vártam amit az Isten reám 45 szerzetesi fogadalmat tett (lat.) 46 vértesekből (fr.-ném.)