Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
KOLLER JÁNOS ADONYI RÓM[AI] KATH[OLIKUS] PLÉBÁNIA ADMINISZTRÁTORÁNAK NAPLÓJA 1848-RÓL
mérend. Legborzasztóbb volt 17 február éjjele, a víz borzasztóan nőtt, a szélvész dühöngött, az éj sötét volt, az eső esett. Amidőn egyszerre dobbal hírül adatik, hogy a töltés beszakadt, és azért mindenki mentse magát amint tudja. A lakosok lámpásokkal futkoztak, mint eszeveszettek, nem tudván mitévők legyenek, amidőn éjfél felé a víz egyszerre apadni kezd, és köztudomásra jön, hogy csak ama kisebb töltés szakadott be, mely a postamester házát és környezetét mentette az áradástól. Reggelre a jég szépen ment, és a víz lábszámra apadt. Ezen jeleneteket az ellenségemnek sem kívánom. Az az egy hasznunk volt belőle, hogy az itt állomásozott katonaság a dagadozó víztől megijedve, ennek leapadásáig elszaladt volt Perkátára. — Március 24-én Nagy hó Ezen a napon, mely éppen Virágvasárnapja volt, térdigérő hó esett, mi a gazdákat tetemesen megviselé. Május 30-án Májusfa táncolás Ma táncoltatott ki nálam egész ünnepélyességgel az úgynevezett májusfa , melyet az ifjúság minden év május 1-én a plébános udvarában felállít, s később kitáncol. Felette sok vendégeim valának az úgynevezett tisztesebb rendűek közül is, köztök a cürassier tisztek is. Különös, hogy a népnek egy részénél azon vélemény uralkodik, hogy a májusfa az esőt e vidéktől elijeszti, és ezt még a már 30 évig itt létező Kovács János tiszttartó is osztja. Június 10-én Jakobitska megmérgezése Eckert János adonyi gyógyszerésznél vala egy fiatal mintegy 20 éves gyakornok, tisztes szüléktől származott és azért nagyra vágyott, költségei azonban nem lévén elegendők, a helybeli boltosoktól adósságra kezdett vásárolni, mit gazdája végre eltiltott, ez pedig őtet felettébb megkeserítette. Ehhez járult egy kóbor színész társaságnak Adonybani vergődése, melynek egyik szajhájába a könnyelmű ifjú beleszeretett, és egy pár heti távozásuk után vélek együtt megszökött. Hitelezői az úrfit megkeresték Almáson, és követeléseik kielégítésére szoríták, amit midőn teljesíteni nem bírt volna, egy zsidó még kaputját is lehúzá róla, mire ez szégyenletében a zsebjében rejtezett mérget magához vevé, és négy napi kínlódások után lelkét kiadá; neve Jakobitska vala. Június 20-án A katonaság elmenetele Ez napon mentek el végre az állandóan öt hónapokig itt szállásolt császár vasasok. Szobám, istállóm, fészerem ezen idő alatt tele volt velők, elmozdítatásokért a plébánia lakból minden lépést megtettem, személyesen voltam herceg Lobkowitznál fejér-
