Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
KOLLER JÁNOS ADONYI RÓM[AI] KATH[OLIKUS] PLÉBÁNIA ADMINISZTRÁTORÁNAK NAPLÓJA 1848-RÓL
pon vonult be Adonyba. Lovassága merő vasasok és chevauxlegers-ek, 15 mintegy 6000 lehetett, gyalogsága közel 10000 volt. Jellacic a tiszt[t]artóságba szállásoltatott, a plébániába Hartlieb generál, 16 durva udvariatlan ember szállott meg két segédtisztjével, két tábori pappal, egy élelmi biztossal, 50 közemberrel és temérdek cselédség és lóval. Ezen nap és éj felejthetetlen marad, felették ezen sáskák egy éjen által az uradalomnak, mint a községnek, sőt egyeseknek is amit csak megtalálhattak, szénáját, zabját, felégették öl fáját, elpusztították különösen az uradalomnak változó gazdasági veteményeit, ahol az egész gyalogság és szekerészeti osztály táborát ütötte. Felégették az uraságnak minden tüzelőfáját, sőt evvel meg nem elégedve még egyesekét is, saját szemeim láttára hordták ki ölfámat udvaromból, hogy a plébánia ház előtt feltüzeljék. Az egész utca a plébániától és templomtól kezdve felfelé a gyógyszertárig egész éjen által egy tűztengerhez hasonlított, és csak az Úristen őrzött, hogy mindannyian el nem égtünk. Ez napon katonatisztek minden nemétől hemzsegtek Adonynak utcái, majd minden házba ezredes, kapitány, őrnagy s generálok voltak szállva, mert a közlegénység többnyire a szabadban táborozott. A tisztek roppant seregét a közlegénység csekély számával egybevetve kitűnik, mily roppant veszteséget szenvedhettek már ezen csapatok, amit a hetvenkedő generál lefekvése után egyik tábori pap őszintén bevallott, kinyilatkoztatván, hogy a szolnoki csatánál volt veszteségök leírhatatlan, hol saját életéért már két garast sem adott volna, valamint Tápióbicskénél sem. Ezek a fráterek egész nap és éjen ettek-ittak, az utcáról kinek tetszett bejött, kávét parancsolt és tovább ment, maga a büszke generális a hőség ellenére egész nap fűtetett, legszebb kanapémra csizmával, sarkantyúval ráhenteredett, s szidva a kutya magyarokat, egész nap négyszer kávézva eltávozott. Korán reggel azt sem mondva, köszönöm, bár előtte való nap inasa, a gazember, mindég azt rebesgette volt, csak ide ami jó van, minden kétszeresen megtéríttetik. — A hóhér kinézésű zserezsánok [sic!] 17 képezték Jellacic testőrségét, maga Jellacic szürke huszár atillát viselt, mindenik eránt, de különösen a nők eránt felette udvarias volt, még akkor is, midőn ezek nyíltan kimondák nékie, hogy magyar érzelműek lennének. Estve tábori zene volt ablakja alatt: reggel 7 órakor indult Pentele felé. — Távozáskor egy nevezetes jelenet volt. A többi tett zsarolások között Jellacic 12 hízott göbölyeit 18 is elhajtatá az uraságnak, a hajtó lovasok azonban ezt meg nem elégelvén, az uraságnak egy szép jármos ökrét is ki akarták fogni az utcán a szekérből. A tiszttartó béreseivel eleinte ellenkezett, de a katonák szaporodásával megfutamodtak, a magára maradt ökör a szokatlan emberek között megvadulván felszarvalá a hozzá közeledő katonát, felrepíté a levegőbe, a leesőre rátiprott és meg is ölte volna, ha társainak kardvágásai által el nem veretik. Az összevagdalt ökör futásnak eredve egyenesen a tiszttartóságba ment, ahol a tiszttartó a kapukat azonnal bezáratta és ökrét megmentette, de csak rövid időre, mert a sebekkel terhelt ökör haszonvehetetlenné válván a mészárosnak eladatott. A közemberek nagyrészt tetvesek voltak, s ahol beszállásoltattak ezeket hagyák emlékül. könnyűlovasok Hartlieb, Kari von (1785-1862) cs. kir. altábornagy, hadosztályparancsnok, szerezsánok — speciális határőri feladatokat ellátó, félkatonai alakulatok hízott ökreit
