Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)

KOLLER JÁNOS ADONYI RÓM[AI] KATH[OLIKUS] PLÉBÁNIA ADMINISZTRÁTORÁNAK NAPLÓJA 1848-RÓL

Október 6-án Egy tiszt agyonlövéssel fenyeget Esős idő volt, a szüntelen kímélet nélkül hajtott, és katonák poggyászait vivő lovaim estve érkeztek meg, megjöttökön megnyugodva fekvém le, amidőn 12 óra felé az Adony alatt táborozók egyik főtisztje egy helybeli esküdttel ablakom alatt kiáltozva felköltenek, s lovaim tüsténti befogatását kívánja, én a szegény fáradt állatokat sajnálva eltagadám megérkeztöket, azonban ez ennek hitelt nem adva, káromkodva a kapuhoz intézé lépteit, saját szemeivel kívánván meggyőződni róla, ha itthon legyenek-e vagy sem, előre megmondván, hogy itthon létök esetére agyonlövet amiért eltagadni merem. — Én azonban minek előtte nékie — a szerencsére ekkor becsukott — kaput felnyittattam volna, lovaimat kocsimmal együtt a hátulsó kertbe tolatám szemeik elől. Megnyittatám ekkor az ajtót, de ezen már nem jött be a nyers tiszt azt állítván, hogy nem hiszi miszerint itthon legyenek lovaim, mert különben ezt pap létemre nem mertem volna tenni. — Megtettem bíz én, de másodszor aligha még is megmerném. 1849. január 1-én A magyarok futása a móri csata után Rettentő hideg volt, a Duna jege beállott; amint felkelek és ablakomon kinézek, egész meglepetésemre honvédeket látok egyenként párosan, gyalog, kocsin, a legnagyobb rendetlenségben futni. Nem tudnám mire vélni, míg felöltözködésem után megértem, hogy ezen szerencsétlenek a Perczel által vesztett móri csatának szomorú áldozatai légyenek, ahol Perczel csekély erejét a temérdek ellenségnek nekivezetvén,

14 egész táborával semmivé tétetett. Szörnyű jelent volt ezeknek futása, véresen ellövetett kezekkel, felkötött állal, fegyver és poggyász nélkül, a hidegtől félig megdermedett testtel futottak szegények egész éjjen által, az ellenséget mindég sarkukba vélvén, és mindenkit megszólítván: nem láttak-e ellenséges katonát? Ezen szerencsétlenek a Duna jegén által Pestre mentek, levertségök leírhatatlan. Február 4-én Mai napon hirdettetek ki Windisch-Grátz herceg budai parancsnok szigorú proklamációja az adonyi templomban, nem tudom lesz-e eredménye, a nép hangulatja egészen Kossuth felé hajlik, mert kézzelfogható eredményét a mozgalmaknak tetemesen érzi, minekutána azóta se nem robotot, se dézsmát, se adót nem fizet, sőt a szabadság ferde magyarázatja által papjától a szerződéses tartozásokat is meg vonja. Április 26-án Jellacic Adonyban A Debrecen felől felvonuló magyar seregek által a győzhetetlennek hitt ausztriai tábor dicsőségesen visszaveretvén, ezeknek egy része Jellaéic vezérlete mellett e na14 A móri ütközetben (1848. december 30.) Jellacid csapatai létszámukat tekintve nem haladták meg Perczeléit, a vereséget részben a magyar tábornok hibái, részben az osztrák nehézlovasság számbeli fölénye okozták.