Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)

BEVEZETÉS

és a felekezeti tolerancia mellett. Horváth Pius piarista szerzetes például 1848. július 30-án zömében nemzetőrökből és katonákból álló hallgatóságát arra intette, hogy óva­kodjon „...a hamis prófétáktól... kik sziréni csábhangokon csepegtetik hiszékeny füle­tekbe a gyanú, pártviszály és felekezetiség emésztő mételyét". 16 Meglepő, hogy vala­mennyi nagy egyházi közösségen belül, de különösen a katolikusoknál, milyen jelentős klerikusi rétegek kötelezték el magukat a polgári átalakulás mellett. E jelenség okai szerteágazóak, de néhányat érdemes megemlítenünk. Valamennyi nagy egyházi közösség többé-kevésbé hierarchikus alapon állt a forradalom kitörésének pillanatában. Nem tagadva a katolikus-, az ortodox-, illetve a protestáns egyházkor­mányzatok közötti különbségeket, a különböző felekezeteken belül bonyolult érdek­konfliktusok alakultak ki, amelyeknél legkönnyebben megragadható oldalát az anyagi, illetve a teológiai vonatkozású ellentétek képezik. Miközben a püspökök jólétben éltek, addig egy katolikus-, vagy református segédlelkész kevesebb jövedelemmel rendelke­zett, mint egy kocsis. Mely Károly katolikus káplán 1848-ban egyenesen azt írta ordi­náriusának, ha nem folyósítanak neki segélyt, akkor kénytelen lesz elszegődni nap­számba. A korabeli értelmiség legrosszabbul fizetett rétege természetesen fogékony volt mindenféle változás, illetve reform iránt, amelytől helyzete jobbra fordulását vár­hatta. 17 Nem hanyagolható el az európai országok hasonló mozgalmainak hatása sem, a már XVI. Gergely pápa által elítélt liberális katolicizmustól kezdve a német Lichtfreunden-mozgalomig. A társadalomban bekövetkezett változások így természete­sen az egyházban is követőkre találtak. Sokan titokban irodalmi tevékenységet folytat­tak, vagy éppen magyarosították a nevüket, mások az egyházfegyelmi előírások lazítá­sát követelték. Előfordult, hogy Erdélyben egy református lelkész felavatását azért kel­lett elhalasztani, mert külföldi tanulmányútjáról hazatérve „szemtelen kérdéseket" tett fel az őt vizsgáztató bizottságnak. E réteg képviselői prédikációik, illetve elmélkedése­ik jelentős részét a korabeli politikai események kommentálására fordították, méghozzá felekezeti szempontoktól teljesen mentesen. Történelemszemléletükből teljesen hiány­zott az egyháziakra általánosan jellemző metahistorikus és metapolitikus gondolat-, és meggyőződésrendszer. Számukra a szabadság nem a vallásosán interpretált gonosztól való szabadság, hanem a politikai szabadságok összessége, amely politikai szabadságok forrását a keresztény hagyományban fedezték fel. 18 Ami teológiai nézeteiket illeti, elvetették a hitvallások tekintélyét, a dogmatikai és egyházi hagyományokat pedig csak akkor tartották irányadónak, ha azok a legújabb tudományos eredményekkel és a „korszellemmel" összeegyeztethetőek voltak. A poli­tikai liberalizmussal a tekintélyek elvetése, a hit és lelkiismereti kényszer kiküszöbölé­sére való törekvés kötötte össze őket. A kereszténység „dogmátlanítására" törekedtek, végső céljuk pedig a hit és értelem ellentéteinek kiküszöbölése volt. Mindebből nem csak az adott közösség belső életének demokratizálására tett kísérletek következtek, ha­16 Magyar Piarista Rendtartomány Központi Levéltára For. 0-4. V73/10. 17 Székesfehérvári Püspöki és Káptalani Levéltár Kanc. Nr. 5325/A. 1849:211. 18 SÜKÖSD SÁMUEL emléke egyházi beszédeiből. I. füzet. Halotti beszédek. S. a. r. Baló Benjámin. Arad, 1858. I-XXXIV.

Next

/
Thumbnails
Contents