Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)

BEVEZETÉS

nem például a szertartások számának csökkentése, racionalizálása, érthetővé tétele. Kötetünkben e réteget Mednyánszky Cézár báró, Görgei Artúr tábornok közeli munka­társa képviseli. A fegyveres harc kitörése után több száz klerikus jelentkezett a had­seregbe, fegyveres szolgálatot, illetve tábori lelkészi állást vállalva a szabadságharc­ban. 19 Elemzésünk ugyanakkor arra is rámutatott, hogy az egyes felekezetekben 1848­49-ben hasonló jelenségek játszódtak le. A francia minták alapján megszervezett nemzetőrségben, amely eredetileg a köz­csend és közrend biztosítását szolgálta, hivatalosan nem volt tábori lelkészi állomány. Ennek ellenére a tiszti állománnyal együtt gyakran lelkészt is választottak a nemzetőr zászlóaljak. Ebbe a kategóriába sorolható többek között Eperjesy Ferenc is, akinek fel­jegyzéseit az alábbiakban szintén közreadjuk. A nemzetőrségben, 1848 júliusában már tábori rabbival is találkozhatunk, jelezve, hogy a tavaszi antiszemita zavargások hatása gyorsan elenyészett. 20 A megyei hatóságok a lelkészeket is beíratták a fegyvergyakorlatokra kötelezett legénység körébe, ezzel is jelezve, hogy a korábbi évszázadok kiváltságaira többé nem lehet számítani. Az egyházi törvények viszont szigorúan tiltották a papság számára a fegyverviselést, a püspöki kar erélyesen (és sikeresen) tiltakozott e rendelkezések el­len. 1848. szeptember 14-én Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnök valamennyi fe­lekezet lelkészét felmentette a kötelező nemzetőri szolgálat alól. Ennek ellenére sokan, elöljáróik ellenzésével dacolva, és az egyházi törvények tiltása ellenére is, vállalták a fegyveres szolgálatot. A kormány érdeke természetesen az volt, hogy minél többen be­lépjenek a hadseregbe, ezért Eötvös József báró, kultuszminiszter 1848. szeptember 2­án kiadott rendeletében biztosította azokat a lelkészeket és tanítókat, akik készek voltak fegyvert fogni, hogy szolgálatuk végeztével az állam gondoskodni fog jövendőjük felől. Az ország déli, majd keleti részében kitört polgárháború sok egyházi személyt menekülésre késztetett, akik így szintén a magyar hadsereg megbízható utánpótlási bá­zisát alkották. 21 Azokra a lelkészekre is fontos feladatok hárultak, akik nem hagyták el egyházköz­ségüket. A fentebb ismertetett okoknál fogva mind a magyar-, mind az osztrák kor­mány a templomi szószékekről kívánta rendeleteit közzétenni, ami, tekintettel a front­vonalak mozgására, gyakran súlyos következményekkel járt. Alig akadt olyan pap, akit egyik, vagy másik harcoló fél ne fenyegetett volna meg halálbüntetéssel, illetve ne szenvedett volna a katonák beszállásolásától. A civil lakosság hangulatáról, e nehézsé­gekről alkothatunk képet Koller János adonyi adminisztrátor (majd plébános) naplójá­ból. Prédikációikban és személyes beszélgetéseik során, a politikai élet balra tolódásá­val együtt, a papság is egyre radikálisabb hangot ütött meg. Ezt a fokozatos politikai átalakulást követhetjük nyomon többek között Horváth József piarista szerzetes napló­feljegyzéseiben is. Érdekes, mennyire számítottak az országot irányító liberális politi­19 Szántó Konrád 600 főre becsülte a fegyvert fogó katolikus papok számát és további 100 főre a tábori lelkészek létszámát. SZÁNTÓ KONRÁD: A katolikus egyház története. II. k. Budapest, d. n. [1988 2 .] 406. 20 Löw Lipót pápai rabbiról van szó, vö.: ZAKAR PÉTER: Tábori rabbik, in: Múlt és Jövő 10. (1998/1.) 88-102. 21 ZAKAR PÉTER: A magyar hadsereg tábori lelkészei 1848-49-ben. Budapest, 1999. 42-44.

Next

/
Thumbnails
Contents