Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)

HORVÁTH JÓZSEF: AZ 1849-KI TÁBORI, ÉS EZZEL ROKON — LÉVA VÁROSÁT ÉRDEKLŐ — ESEMÉNYEKNEK RÖVID VÁZLATA

E két derék emberbarát majd áldozata lett buzgalmának, t. i. február elején tífuszba (hagymázba) esvén mind a ketten csak március közepén üdülhettek fel. Fájdalmas részvéttel nélkülözte őket a lakosság, mely idő alatt csak a szerencsés tapintatú és vas szorgalmú Czeizel sebész volt egészségi őrangyalunk; éljen! Január 15-én. A tábori orvos hanyagsága következtében lőn ma halál martaléka egy derék huszár — dunakeszi születés, kinek az ipolysági ütközetben golyótól zúzott lába rosszul kötöztetvén be, megfenésedett. Délutáni egy órakor varasunkba jött Báti utca felől, egy kapitány vezénylete alatt néhány könnyűlovas császári katona. Megtudván, hogy a kegy [es] rendiek zárdájában fekvő beteg katonák ellátvák fegyverrel, a kórszobákat megmotozta; szuronyos fegyvert és tölténytáskát, számra mintegy 28 d[ara]bot a tam'tó atyák szekerén táborába szállította. Ezen cirkáló német legénység embertelen viseletét el nem hallgathatom: betódultak a betegek szobájába, a fegyvertelen nyomorékok bornyújából

12 a többi között két órát, azon kívül köpönyt, szűrt eloroztak, melyek mégis visszakerültek. A fent jegyzett kapitány kérdeztetvén az uradalmi ispántól: vajon a fiatalságot elfogja-e a katonai hatóság, mivel az uradalmi béresek szökéssel akartak menekülni a besorozástól — válaszola, tulajdon szavait használom: „Kapitányi becsületemre mondom, nevem Medvey, hogy senkinek semmi bántása sem esik; mert mi nem jöttünk mint ellenség, hanem hogy a rendet helyreállítsuk." Van Léván egy szép mákvirág, vagy inkább szörnyeteg, kit a baleset csak azért vetett ármányos emberekkel eddig szűkölködő városunkba, hogy az ördögnek köztünk is legyen látható cimborája, ki szarvatlan fejével a velünk társalgó béke Angyalát néha feldúlja. És csakugyan ő sátánsága szívtelenkedett a német cirkáló tisztnek utasításul megsúgni, hol találhatja fel a magyar sereg betegeit, ha nekik prédáló vizitet akar adni, ezen cudar árulás szülte a fegyverkobzást. A szarvatlan pokol fajzatának neve: „ics"- végzetű, kiegészítve: Ztuparics. Lehetlen meg nem róni kerületi főbíró Bajcsy hanyagságát, kinek kevés fáradtságába került volna a fegyvereket eltakarítani. Ez a jó úr még a régi copfos táblabírói világ fia, fontolva haladó, térítse meg a kárt, melyet aluszékonysága okozott. Esti hét órakor tolult városunkba a német katonaság ágyúkkal. Kik be nem szállásoltattak, mint az ágyútelepek fedezésére hagyott két század, a piacon ajtó-, kapu szárnyakból rögtönzött torlaszok között, lobogó tűznél sütkérezve tölték az éjet. Szerencse, miképp a „Magyar Koronához" címzett gyógyszertár tőszomszédságábani máglya üszkei vészes tüzet nem gerjesztenek! A tanodái szobákban tanyázott lengyel katonák igazán széles kedvűek voltak, lehet, hogy a magyar bor szesze hevíté keblöket, mert a tiszt[elendő] tanárok közül egy elfajzott virág ugyan csak botrányosan és betyárosan fraternizált a csarapárokkal;

13 s hogy a sógorok egészségéért emelt poharak megtölték a páter fejét is — pedig a go12 Borjúbőrből készült hátbőröndjükből. 13 cserepárokkal — határőrökkel (szerb)