Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
VÁROSOK, MEZŐVÁROSOK ÉS KÖZPONTI HELYEK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN
Pedig a modern történetírás immár tökéletesen egyetért azzal, hogy a késő-középkor a kisvárosok korszaka. Kisvárosok már korábban is léteztek, a XIII. század óta alapított városias települések már szinte kizárólag a kisvárosok kategóriájába tartoztak. 154 Ezek népessége olykor valóban csak a néhány század érte el. Angliában pl. a középkor végén egyedül Londonnak volt 50 000 lakosa, Yorknak kb. 8000, néhány városnak 3-4000, a többség nem érte el az 1000 főt. 1520 táján Dél- és Közép-Angliában a városok átlagos népességét 5-600-ra becsülték. Még a XVII. század elején a velencei Girolamo Lando is azt írta: Angliában „nincs sok nagy város, amelyek számát 24-re lehet becsülni, ami területéhez képest alacsony szám, viszont sok és népes falvakkal és kisvárosokkal rendelkezik." 155 Hogy Európa ellenkező oldaláról is vegyünk példát. Lengyelországban a négy városcsoport száma, és az egyes csoportok városai átlagnépessége így alakult. 6 városnak átlag 14 233, 88-nak 2023, 230-nak 1030, 363-nak 389 lakosa volt. A lengyel korona területe 689 városának így az átlagnépessége 939 volt. 156 Emlékezzünk vissza: a lengyelek az oppidumokat is a városok közé sorolták. Hasonló példákat más országokból is idézhetnénk. 157 Tekintve az európai helyzetet elképzelhetetlen, hogy a kisvárosi kategória a magyar városhálózatban olyan kis mértékben volt képviselve, mint ahogy azt a királyi szabad városok népességadatai alapján feltételezhetnénk. Nyilvánvaló, hogy a földesúri városok, és a mezővárosok egy része ebbe a kategóriába tartozik. Az egri város-agglomerációhoz (beleértve a más-más földesuraság alatt álló utcákat) pl. 1494-95-ben 346 porta tartozott. 158 Ötös szorzóval ez 1730 főt, a valószínűbb 6,2-es szorzóval 159 pedig 2145 főt jelentett a nagyszámú papi személyen kívül. A mezővárosoknál felhasználhatjuk Szabó István 160 és Bácskai Vera 161 népességadatait. Ezzel csak az a nehézség, hogy különböző típusú adatokat használtak fel, amelyeket ötös szorzóval alkalmaztak. A Bácskainál összeállított 1491-1526 közti listában az alföldi régióból 24 település szerepel. Mivel Szatmárt és Németit együtt tárgyaltuk, ez csak 23 helységet jelent. Függetlenül a nagyon bizonytalan értékű népességadatoktól az esetek többségében a magasabb centralitási pontú települések népesebbek. Vannak természetesen eltérések is. Munkács csak 450 fővel (6,2-es szorzóval 558-cal) szerepel, ami biztos az alapul szolgáló forrás hibája. A 11-15 centralitási pontú települések átlaga viszont magasabb a 16-20 pontosakénál. Ez természetesen annak is lehet a következménye, hogy — amint arra már utaltam — a 11-15 pontosak átmeneti kategóriát képeznek. 154 AMMANN, Wie gross i. m. 408-415. — STOOB i. m. 157-161. — ISENMANN i. m. 27-29. — Small towns (a 73. j.-ben i. m.) passim. — EVAMARIA ENGEL: Die deutsche Stadt des Mittelalters. München 1993. 37-38. stb. 155 COLIN PLATT: The English Medieval Town. London 1976. 15-16. 156 BOGUCKA - SAMSONOWICZ i. m. 120-121. Az ott közölt táblázatok alapján. 157 CLARK, Introduction i. m. 1-21. — BÁCSKAI, Small towns i. m. 77-89. 158 KUBINYI, A középkori Magyarország i. m. 9-10. (Ebben a kötetben: 105-107.) 159 KUBINYI, A Magyar Királyság i. m. 139. — Uő. König und Volk 154. 160 SZABÓ, La répartition i. m. 3-25. 161 BÁCSKAI, Magyar mezővárosok i. m. 24-28. (az 1491 utáni adatok: 26-28.)
