Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)

VÁROSOK, MEZŐVÁROSOK ÉS KÖZPONTI HELYEK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN

dést azonban nem kerülhetjük meg, legalábbis jelzésszerűen, amilyen módon okleveles bázisunk azt megengedi, ki kell rá térnünk. Varosaink népességét először Szűcs Jenő igyekezett meghatározni. Szerinte a kisebb királyi szabad városok 2500-3000 polgárral, sőt valamivel kevesebbel rendelkeztek, a nagyobbak pedig 7-8000 lakossal, amelyeket egybevetve a Nyugat-Európái nagyvárosokkal lényegében az alacsony városiasodást akarta magyarázni.

148 A későbbi irodalom — Szabó István

149 és Granasztói György

150 — kisebb-nagyobb módosítással lényegében ezt veszi át. A saját becslésemre is ugyanez áll. Magam — leszámítva az erdélyi szász városokat — 23 királyi szabad várossal számoltam, az erdélyi szász városok kivételével, ezek lakossága 86 500 fő volt, amely szám csak valamivel több a szintén valamennyi várost tárgyaló Szabó Istvánénál.

151 Nálam lényegesebb eltérés Buda (13 500) és Szeged (9500) városoknál fordult elő.

152 A tanulmányomban szereplő öszszesítést részletezve, és az alapjául szolgáló adatok alapján van egy 13 500 lakosú, két 9-9500 fős (Szeged és Pest), három 5000 körüli (Kassa, Asszonypataka és Kolozsvár), egy 4500-as (Pozsony), hat 3-3900-as, három 2200-2500-as, hét 1000-1500-as népességű város, de számítandó még hét erdélyi szász város együttvéve 25-26 000 lakossal. Még ha ezek a becslések mind számos hibalehetőséget rejtenek magukban, a tendencia mégis egyértelmű: a legkisebb királyi szabad város is ezer fő körüli lakossággal rendelkezett, az 1000-2000 közötti kategória pedig városaink kisebbségét jelenti. Amennyiben ezeket a számokat egybevetjük a középkori városok népesség szerinti kategorizálásával, igen furcsa eredményekhez jutunk. Egy Hektor Ammannra visszamenő kategorizálás szerint a középkori Németországban kb. 4000 város volt. Közülük a 200 alatti törpevárosok, a 200-500 lakosú kis kisvárosok, az 500-1000 lakosú közepes kisvárosok és az 1000-2000 lakosú jelentős kisvárosok tették ki a városállomány kb. 94,5%-át, míg kb. 200 kis középváros (2000-5000 lakos) és nagyobb középváros (5000-10 000 lakos) együtt kb. 5%-át. A 10 000 fölötti nagyvárosokhoz 16, a 20 000 fölöttiekhez 9, a 40 000 fölöttihez pedig egyedül Köln tartozik. A Stoobra visszamenő felosztás 3800 közép-európai várossal számol. E szerint a törpe és csökkentett (Minder-) formák 800 lakos alattiak, arányuk 18,5%, a 800-2000 közti kisvárosok 47,5%, a 2000-4000 közti kisvárosok 21%, a 4000-10 000 közti középvárosok 11,5%, a 10 000 feletti nagyvárosok 1,5%. Ugyanez a felosztás — igaz, 1300 körűire — egy nagyvárosra 7 középvárost, 14-15 nagyobb és 30 kisebb kisvárost, valamint 12 törpe és csökkentett formájú várost számol.

153 Nálunk az egy Buda nagyvárosra csak 6 4000 lakosnál többel rendelkező középváros esik, viszont az erdélyi szász városok figyelembe vételével több lenne hétnél. A kisvárosok aránya azonban minimális. 148 Szűcs i. m. 44. 149 SZABÓ ISTVÁN: Magyarország népessége az 1330-as és az 1526-os évek között. In: Kovacsics József: Magyarország történeti demográfiája. Magyarország népessége a Honfoglalástól 1949-ig. Bp. 1963. 96. 150 GRANASZTÓI GYÖRGY: A középkori magyar város. Bp. 1980. 156-158. 151 KUBINYI, A Magyar Királyság i. m. 149. 152 Megindokolva uo. 149. o. 72. j. 153 ISENMANN i. m. 31.