Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)

VÁROSOK, MEZŐVÁROSOK ÉS KÖZPONTI HELYEK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN

Sajnos, Mohács előtti magyar nyelvű városi kiadványaink hiányoznak, a Kora-Újkorban azonban nagyon gyakori, hogy a mezővárosok a „mező" előtagot nevükhöz csatolják, magukat pedig városnak nevezik. (A legtöbb „mező" előtagú településünk mezőváros volt, pl. Mezőkövesd.) Az sem véletlen, hogy a hegyaljai mezővárosok XVII. század eleji magyar nyelvű törvényei (és a XVI. század második feléből származó urbáriumai) az illető települést mindig városnak, mező előtag nélkül említették.

144 Ne folytassuk tovább, hiszen ezt elvileg a mezővárosiak nagyzási hóbortjával is meg lehetne magyarázni. Vegyünk két másik definíciót. Kiváló földrajztudósunk, Mendöl Tibor, így határozza meg a várost: „A város a területi munkamegosztás jellegzetes településformája, mégpedig a területi munkamegosztásban a központi — tehát vagy a területet intenzívebben kihasználó, — vagy pedig a kevésbé mindennapi szükségleteket ellátó — tevékenységekre specializálódott település."

145 Ez a defim'ció nem ismeri a jogi kritériumokat, kizárólag funkcionális megkülönböztetésű. Döntő jelentőségű a viszonylag eldugott helyen megjelent, így általában nem nagyon idézett meghatározása Szűcs Jenőnek: „Mi a város? Nincs egyetlen olyan, mégoly összetett körmondatban elférő definíció sem — pedig számos kísérlet történt erre —, amely szabatosan maradéktalanul kifejezné „a város" lényegét, anélkül, hogy fontos jegyeit és ismérveit el ne hagyná, s főleg egyaránt érvényes lenne a városok összes konkrét történeti típusaira, megjelenési formáira. A definíció pedig mindig statikus, a város lényege azonban a három dimenzióban érzékelhető, ill. történetileg rekonstruálható — térbeli kiterjedésében és a népességben megtestesülő — konkrét valóságán túl azokban a funkcióiban rejlik, amelyeket sokirányúan, a történelmi fejlődésben a gazdasági-társadalmi valósággal való bonyolult kölcsönhatásban fejt ki.(Kiemelés Szűcstől.)"

146 A továbbiakban kissé magyarázza ezt a — Szűcs szóhasználatát átvéve: bonyolult — szöveget. Szerinte a várostörténetnek a belső összefüggéseket és kölcsönhatásokat kell vizsgálni „a fentebb már említett három faktor: a térbeli kiterjedés (beleértve ebbe a topográfiát, az épületeket, a város egész három dimenzióban megfogható külső megjelenését), a népesség (lélekszám, belső szociális struktúra), és a város gazdasági, társadalmi (kulturális stb.) funkciói közt."

147 Szűcs úgy adott definíciót, hogy lényegében nem adott, de három faktor felvázolásával érzékeltette a „város" lényegét. Feltűnően összecseng Mendöl funkcionális látásmódjával, azzal is, hogy a jogi ismérveket elhanyagolja. Ez annál figyelemre méltóbb, hiszen Szűcs 1955-ben megjelent könyvében egy időre élharcossá vált a városokat a királyi civitasokra leszűkítő elméletnek. Magam maradéktalanul elfogadom Szűcs fenti „definícióját", és évtizedek óta a városokról tartott egyetemi előadásaimban a Mendöl és Szűcs meghatározásokból indulok ki. Mindezt azért is fel kellett vetnem, mert nyilvánvaló, ahogy arra már fenn utaltam, hogy az alaprajz, az építkezés, valamint a népességszám is fontos városias kritérium. Csak a hiányos forrásadottság miatt nem foglalkozhattam velük. A népesség kér144 NÉMETH GÁBOR: Hegyaljai mezővárosok „törvényei" a XVII-XVIII. századból. (Bibliotheca Humanitatis Historica I.) Bp. 1990. passim. 145 MENDÖL TIBOR: Általános településföldrajz. Bp. 1963. 28. 146 RuzsÁs LAJOS - Szűcs JENŐ: A várostörténeti kutatás helyzete és feladatai. In: MTA Fii. és Törttud. Oszt. Közleményei 15 (1966) 16. 147 Uo. 18.