Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
VÁROSOK, MEZŐVÁROSOK ÉS KÖZPONTI HELYEK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN
később (esetleg egyáltalán nem) kaptak királyi, fejedelmi privilégiumot. 121 A vásár békéjének megszegését ez esetben nem lehetett büntetni. Végül egyes városi kiváltságokból tudjuk, hogy napipiacokat is tartottak 122 , amelyek működésére gyakorlatilag nem maradtak fenn adatok. (Megint más volt a jogi helyzet.) Az utolsó — és talán legérdekesebb — centralitási kategória a jogi helyzettel foglalkozik. A táblázatunk — úgy vélem — szinte önmagától beszél. (Ld. hámi 50. o.) Azt már megállapítottuk, hogy legalább 16 centralitási pont felett beszélhetünk városról. Ide esnek nem csupán az alföldi régió, hanem a korábban feldolgozott hét nyugatmagyarországi és három északkeleti megyének összes királyi szabad városai. Egyetlen kivétellel (87,5%) az alföldi régió földesúri városai is ide esnek — a kivétel, Lúgos, amely azonban csak 1519 után lett újból civitas, és amerre viszonylag kevés adat maradt fenn rá. A Nyugat-Dunántúl és az északkeleti három megye összes földesúri városa legalább 21 pontos. Ez arra utal, hogy a civitasok a középkor végén, lettének légyen polgárai földesuruk jobbágyai, vagy sem, valóban város szerepet töltöttek be, így nem csak a királyi szabad városok sorolandók a városok közé. Fontosabb azonban a mezővárosok kérdése. Kiindulópontunk, miszerint a mezőváros név alatt lehettek városok épp úgy, mint falusias települések, a táblázat alapján is igazolttá vált. A mezővárosok három kategóriája, a többször mezővárosnak nevezett, a csak 1490 után mezővárosként előfordulók, valamint a csak egyszer oppidumként említettek elég világosan elválnak egymástól. Az alföldi régió 120 többször mezővárosként megjelenő települése közül 23, azaz 19,2%, 16 pontnál többet kapott, azaz a városok közé számítandó. A többi tíz megyében százalékarányuk majdnem azonos: 20,2%. Úgy látszik tehát, hogy a forrásokban többé-kevésbé rendszeresen oppidumként előforduló települések egy ötödét számíthatjuk a városok közé. Érdekes a falu jellegű, tehát 1-5 pontos kategóriában elfoglalt helyük is. Az alföldi régióban a többször mezővárosként említettek 7,5 %-a, a másik tíz megyében csupán 1,1 %-a tartozik ide. Ez azt mutatja, hogy nem lehet véletlen, hogy hányszor neveznek egy települést oppidumnak, az 1-5 pontosakat a valóságban inkább falunak tekinthetjük. Nagyon tanulságos az 1490 után oppidumként előforduló helységek csoportja. Ez jóval erősebben volt képviselve az alföldi régióban, mint Nyugat-Magyarországon, vagy az északkeleti megyékben. Itt nyilván egy új fejlődési szakasz kezdetén állunk. Az alföldi régióban a Zaránd megyei (Boros)Jenő már városnak is számít, amit egyetemrejárói, ferences kolostora és ispotálya is igazolnak. Ehhez a kategóriához az alföldi régióban 60 település tartozik. Közülük 15% a város és mezőváros közti 11-15 pontos kategória része, 51,7% a 6-10 pontos, 31,7% az alatta lévő kategóriához tartozik. Más az arány a nyugati és északi régióban. Itt a 24 csak a Jagelló-korban oppidumként előforduló település közül csupán 4,2% a 11-15 pontos, 75% a 6-10 pontos, 121 WILHELM RAUSCH: Jahrmarkt, Messen und Stadtentwicklung in den Habsburgischen Landern Österreichs. In: Europáische Messen und Marktesysteme in Mittelalter und Neuzeit, hsgg. v. Péter Johanek und Heinz Stoob. (Stádteforschung. Reihe A. Bd. 39.) Köln-Weimar-Wien 1996. 179-181. 122 Különösen a korai városkiváltságok említik a napi piacot. Teljességre való törekvés nélkül előfordul Esztergom érseki város 1239-es, Pest 1244-es, Győr 1271-es, Vasvár 1291-es privilégiumaiban. Ezek egy része fórum liberum, akár a hetipiac. Elenchus Fontium Históriáé Urbanae, III/2. quem edendum curavit András Kubinyi, edd. Mónika Jánosi, Péter E. Kovács, József Köblös, István Tringli. Bp. 1997. 33., 40., 62., 91. Győr és Vasvár esetében az oklevélből kiderül, hogy a napi piacon kívül hetipiac is volt a városban.
