Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
VÁROSOK, MEZŐVÁROSOK ÉS KÖZPONTI HELYEK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN
lés autonómiájával, azaz a városi jelleggel. A jelentősebb városok természetesen feltehetően mind rendelkeztek hetipiaccal, és sokadalommal, úgyhogy amennyiben véletlenül nem maradt rá adat, az vagy a források hiányosságának, vagy a magam figyelmetlenségének a következménye. Elképzelhetetlen pl. hogy Karánsebes királyi városban ne tartottak volna hetipiacokat és országos vásárokat, noha még árumegállító-joggal is rendelkezett. Ebből azonban nem következik az, ami szinte sztereotípiaként fordul elő történetírásunkban 116 , hogy minden város és mezőváros egyben vásárhely is volt. Még Nyugaton is voltak városok piactartási jog nélkül 117 , a lengyel késő-középkori várososztályozási rendszer pedig — ahogy láttuk 118 — külön kategóriának vette fel a piaccal nem rendelkező oppidumokat. Tekintve, hogy a piac engedélyezése királyi engedélyhez volt kötve, amitől csak igen ritkán tértek el 119 , valamelyik faluját pedig a földesúr is mezővárossá emelhette, nem volt szükségszerű e két kiváltság egybeesése. Az nyilvánvaló, hogy egy piac-(vásár)tartó mezőváros jelentősebb gazdasági központ kellett legyen egy piac nélkülinél. Elvileg helyes lenne a lengyel rendszert nálunk is követni, ez mégis lehetetlen. A hetipiac — és főként a sokadalom — adatok csak esetlegesen maradtak fenn, így Karánsebest — legalábbis az 1510-es évekig, amikor város lett — a legalsó kategóriába kellene sorolnunk, ami abszurdum. Mit csináljunk azonban akkor a vásártartó falvakkal, mondjuk Tiszalökkel a maga öt sokadalmával és egy hetipiacával? így csak egyet mondhatunk: a hetipiaccal, sokadalommal nem rendelkező mezővárosok gazdaságilag feltehetően alacsonyabb centralitással rendelkeztek, mint a többiek. Van még egy nehézség. Még az sem biztos, hogyha tényleg nem volt valamilyen vásár a faluban, hogy ez mégis megfelel a valóságnak. Jelenlegi tudomásunk szerint a forrásokban előforduló hetipiacok és sokadalmak azok, amelyek királyi kiváltságot kaptak, amivel együttjárt a vásárt felkeresők királyi védelme. 120 Arra külföldön is van adat, hogy az elsősorban templombúcsúk alkalmával tartott spontán sokadalmak csak 116 Ld. fenn, 73. j. — Itt adom meg a központi hely német meghatározását: „Ein Ort ist zentral, wenn er Dienstleistungen anbietet, die von seinen Einwohnern und von denen in Siedlungen des Umkreises in Anspruch genommen werden. Er besitzt damit einen Bedeutungsüberschuss. Die Reichweite des Zentralen Ortes und damit die Grösse seines Bereichsgebietes sind abhángig von seiner Ausstattung. Da sie nach Qualitat und Quantitát erheblich wechselt, stufen sich die Zentralen Orte in einer hierarchischen Gliederung ab." H. JÁGER: Zentraler Ort, Zentralitát. In: Lexikon ds Mittelalters IX. München 541. 117 Vásártartási joggal nem rendelkező német városokra ld. CARL HAASE: Stadtbegriff und Stadtentstehungsschichten in Westfalen. Überlegungen zu einer Karte der Stadtentsehungsschichten. In: Die Stadt des Mittelalters i. m. I. Bd. 63 o. 9. j. 118 Ld. fenn, 36. j. 119 Nem királyi vásártartási engedélyre alig van példa. Ilyen a Kolozs megyei Teke mezőváros Szobi Mihály által adott pivilégiuma, amely két sokadalmat engedélyez. TELEKI JÓZSEF: Hunyadiak kora Magyarországon XII. Pest 1857. 338. (1486.), valamint a Sopron megyei Babot falunak Kanizsai Györgyné Rozgonyi Klára által 1515-ben kibocsátott kiváltsága, amely két sokadalmat és egy hetipiacot engedélyezett. Ez azonban nem biztos, hogy valóban kivétel. Rozgonyi Klára ugyanis azt állította, hogy tudomása szerint II. Ulászló néhai férje kérésére már engedélyezte a vásárokat. Dl. 89 059. Ha ez igaz lenne, akkor a földesúr azt idézné. Elképzelhető, hogy így akarták megkerülni a királyi vásármonopóliumot. Természetesen az is lehet, hogy tényleg létezett a királyi kiváltság, de esetleg elveszett. 120 Ld. pl. Simontornya 1377. évi Nagy Lajos által kiadott sokadalom engedélyezését: „Nichilominus mercatores, institores ac cuiusvis status et conditionis homines ad dictam congregationem seu fórum annuale de quibuscunque partibus regni Hungarie et aliorum regnorum circumiacentium cum eorum rebus et mercibus ac borús cuiuscunque generis existant libere veniant et secure. ...Insuper mercatores et alii cuiusvis status homines in ipsa congregatione se mutuo nequeant arestare, prohibere vei maligne valeant molestare in area nundinarum predictarum. Dl. 6413.
