Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
VÁROSOK, MEZŐVÁROSOK ÉS KÖZPONTI HELYEK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN
és gazdasági adottságokkal rendelkezőknél. Erre a legjobb példát a XVI. század közepére tehető nürnbergi Meder-féle „Handel Buch", amely nyilvánvalóan a középkorra visszamenő adatok alapján állította össze Európa legismertebb vásárait. Adatai pontosak, mert a legtöbb általa idézett magyarországi sokadalom időpontja valóban megegyezik azok oklevelekből ismert megtartásával. (A kivétel esetében nem maradt hazai forrás az időpontra, így azt csak Medertől ismerjük.) A régiónkból említett valamennyi sokadalomra azonban hazai adat is fennmaradt. Talán nem véletlen, hogy Meder az Alföldről és az Alföld széléről csak három település sokadalmait sorolja fel: Váradot, Pestet és Egert. Rajtuk kívül a budai, székesfehérvári, pozsonyi, tatai és bátai (Medernél: Waldta) sokadalmak, továbbá a meghatározhatatlan Jarlach (talán Újlak, amelynek sokadalma idejére nem maradt hazai adat) fordul elő. 66 Ami tanulságos, hogy számos fontos városunk hiányzik, viszont két mezőváros is található a listában. (Báta sokadalma jelentőségét és időpontját hazai források is igazolják 67 ). Ezek tehát olyan országos vásárok voltak, amelyeket külföldön is számontartottak. Nem valószínű azonban, hogy pl. a Bács megyei Dienesfalu négy sokadalmát a környezetén kívül mások is ismerték volna. Különben Mederből is nyilvánvaló, amit más források is igazolnak, hogy az ország legfontosabb vásárait Nagyváradon és Székesfehérvárott tartották, utánuk pedig Pest következett. 68 Nem véletlen, hogy Mátyás az akkor birtokában levő Debrecen érdekében Váradot szerette volna elsorvasztani, ez azonban a jelek szerint nem sikerült. 69 Mindez azt igazolja, hogy a sokadalomtartás lehetett ugyan városfejlesztő erő, ez azonban csak bizonyos esetekben érvényesült. Az sem lehet véletlen, hogy számos faluban tartottak országos vásárt, de még olyan sokadalomközpontok, mint Tiszalök, vagy az imént említett Dienesfalu sem lett még mezőváros sem. Korábban utaltam arra, hogy az Alföld északi és déli része között különbség mutatható ki. A déli részén a sokadalmak szerepe kevéssé volt jelentős, a fontosabb országos vásárokat inkább az északi részen tartották. 70 Ezt elsősorban a Tiszántúllal kapcsolatban értettem. Ha a tiszántúli megyéket kb. a Körös vonala táján északi és déli részre osztjuk, úgy, hogy 66 (Meder), Handel Buch Darin angezeigt wird, welcher gestalt inn den fürnembsten Hendelstetten Europe, allerley wahren aufencklich kaufft, dieselbig wider mit nucz verkaufft, Wie die Wechsel gemacht, Pfund, Ellen, vnnd Mencz vberall verglichen, vnd zu welcher zeit die Merckten gevenlich gehalten werden. Nürnberg 1562. LXVI. r. LXVII. v. 67 Dl. 88 931. (Mihály-napi vásár), Dl. 89 228. (Úrnapi vásár). Ezt a két napot adja meg Meder i. m. LXVI. r. is a Waldta-i sokadalmak időpontjának. 68 A nagyváradi és pesti sokadalmakra ld. az Adattárat. A fehérváriakra a Kelet-Dunántúl központi helyeivel kapcsolatban térek majd vissza. A pesti sokadalmakkal kapcsolatban egy másik, XVI. század eleji kereskedelmi kézikönyvet idézhetünk, amelyet az augsburgi nagykereskedő, Paumgartner készített. Ebben az az érdekes, hogy Budát és Pestet egy városnak veszi, mégis megkülönbözteti, szerinte a pestiek jelentősebbek. „Item zu wissen: zu Offen sind im jar vier jarmarckt zoe 2 zu Offen, 2 zu Pest." Utána felsorolja őket megjegyezvén, hogy a vásár nyolc nappal az ünnep előtt kezdődik, és nyolc nappal utána fejeződik be. Majd így folytatja: „Und die merkt zu Best send gewonlich besser dan zu Offn, alsó das man auf denselben alle ding pfenwart mer verkouft dan zu Offenn." KARL OTTÓ MÜLLER: Welthandelsbráuche (1480-1540). (Deutsche Handelsakten des Mittelalters und der Neuzeit. Bd. V.) Wiesbaden 1962. 199. — A két testvérvárost tehát gazdaságilag egynek veszi a Budán személyesen járt Paumgartner (ahol Anna Zsigmondnak az Arany szarvasról elnevezett vendégfogadójában szállt meg, uo. 201.) Ugy látszik, hogy a pesti sokadalmakon kis tételekben több árut lehetett eladni. 69 Ez a nagyváradi vámperből derül ki. KUBINYI ANDRÁS: A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme a XV. század végén. In: Tanulmányok Budapest múltjából 15 (1963) 190-193. 70 Ld. fenn, 28. j.
