Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
VÁROSOK, MEZŐVÁROSOK ÉS KÖZPONTI HELYEK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN
Csongrád és Békés legyen a déli rész északi határa, valamint nem véve tekintetbe a Szörényi bánságot és Máramaros megyét, továbbá Bihart, amelyet a Körös ketté szel, és amelynek legjelentősebb sokadalomhelyei Várad és Debrecen a Köröstől északra estek, akkor a következő eredményt kapjuk. Az északi területen 38, a délin csak 17 sokadalomtartó helyet tudunk kimutatni. Kettőnél több országos vásárt tartottak északon — megint Debrecen és Várad nélkül — 12 településen 36-ot, délen 5 településen 17-et. A déli részen Simánd, Gyula és (Hód)Vásárhely volt jelentősebb évi vásár tartó település. Korábbi feltevésem tehát bővebb anyag segítségével is alátámasztást nyert. Ez azonban nem változtat a városiasság helyzetén, okát pedig további kutatásoknak kell tisztáznia. A hetipiacok elterjedése jelentősebb az Alföld szélén, mint a tulajdonképpeni síkságon, kivéve a Duna melletti megyéket, ahol az ő számuk is magasabb. Ahogy a Délnyugat-Dunántúl dombos, tagolt felszínű vidékein is sűrűbb hetipiac-hálózatot találtunk, mint a Kisalföldön, úgy lehet ezt is főként Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa megyékben, ill. Hevesnek a Mátraaljai részén tapasztalni. 71 Ez érthető, hiszen a völgyek a közlekedési nehézségek miatt nyilvánvalóan külön piacot igényeltek maguknak. A hetipiac jelentőségét az adta meg, hogy a termelő és a fogyasztó számára egyaránt szükséges volt rendszeres árucsere lehetőségének megteremtése. Más helyen már rámutattam arra, hogy a középkorvégi Magyarországon a paraszt néhány nap alatt bárhol felkereshetett egy piacot, ami egyébként az áruforgalom és árutermelés jelentőségét is bizonyítja. 72 Önmagában azonban egy piac megléte csak azt bizonyítja, hogy egy szűk körzet számára központi hely funkciót tölt be, attól azonban lehetett és maradhatott is falu. Igaz, hogy nem egyszer a piachely később mezővárosi jogokat szerez, mint ahogy arra is van adat, hogy a piaccal nem rendelkező mezőváros kap később vásártartási (akár heti, akár évi, vagy mindkettő) kiváltságot. 73 A legfontosabb forráscsoport, amely egyben lehetőséget nyújt a hetipiac-hálózat összefüggésére, a vásározók útvonalának meghatározásához: az ún. három vásáros kikiáltások. Bizonyos idézéseket ugyanis a félhez legközelebb eső három egymást követő piacon (fórum comprovinciale), amely mindig hetivásár volt, nyilvános kikiáltás formájában kellett foganatosítani. 74 71 Ld. a 30. és 32. j.-ben idézett tanulmányaim, valamint e dolgozat térképmellékleteit. 72 KUBINYI, A magyarországi városhálózat i. m. 43. Újabbal németül is: Uő., König und Volk i. m. 130. 73 KUBINYI, A magyarországi városhálózat i. m. 43-45. — Uő., König und Volk i. m. 131-133. — Itt jegyzem meg, hogy még ma is megtaláljuk a szakirodalomban azt a téves állítást, hogy minden mezővárosnak rendelkeznie kellett vásártartási joggal. V. ö. pl. VERA BÁCSKAI: Small towns in eastern central Europe. In: Small towns in early modern Europe, ed. by Péter Clark. Cambridge é. n. 78-79. FÜGEDI, Kolduló barátok i. m. 239. a vásártartást (először a heti, majd az országost) a városok legfontosabb kiváltságának tartotta. 74 HAJNIK IMRE: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes-házi királyok alatt. Bp. 1899. 198-199. — MÁLYUSZ, A mezővárosi fejlődés i. m. 186. o. 379. j. — KUBINYI, A magyarországi városhálózat i. m. 42. — Uő., König und Volk i. m. 129-130.
