Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)

SZEGED A KÖZÉPKORI MAGYAR VÁROSHIERARCHIÁBAN

SZEGED A KÖZÉPKORI MAGYAR VÁROSHIERARCHIÁBAN 1518. február 6-án az ország nádora, Perényi Imre, terebesi várából levelet írt Várdai Pál királyi kincstartónak, és arra kérte, engedje el a bártfaiak adóját. Indoklásul többek közt megjegyzi: „ne higgye azt, hogy ezek is [olyan] polgárok, mint a szegediek, akik a szokott adót — ha elég nagy nehézséggel is — képesek megfizetni".

1 Bártfa — mint ismeretes — a legelőkelőbb magyar városcsoport, a „hét [valóságban nyolc] szabad királyi város" egyike, amely a 15. század közepén Budával az élen kisajátította magának a tárnokszéket, ahol saját választott polgári ülnökeik döntöttek a városi bíróságoktól fellebbezett ügyekben.

2 Szeged nem tartozott közéjük, ezért különösen érdekes, hogy a nádor épp ezt a várost emeli ki, mint amely polgárainak olyan anyagi helyzete van, hogy képesek megfizetni az adót. A 16. század közepén íródott és Memória rerum címmel ismert magyar nyelvű krónikában az 1514-i parasztháborúval kapcsolatban ezt olvassuk: „az Szeged nagy várása Magyarországnak; más penig hogy király fő várása vóna... "

3 A fő város itt természetesen nem a fővárost, hanem a civitas capitalis-nak nevezett és a jelentősebb városokra — igaz, inkább korábban — alkalmazott terminust jelentette.

4 Szeged tehát a középkor végi köztudatban egyik nagy, jelentős királyi városa az országnak, az átlagosnál gazdagabb polgársággal, ugyanakkor pedig, mint közismert, nem voltak városfalai, és így a civitas murata vagy munita a fallal övezett vagy az erődített város fogalma nem vonatkozik rá, noha ez egyik kritériuma a szabad királyi városoknak.

5 Kérdés tehát, hogy ennek ellenére milyen volt a város helyzete az ország városhálózatában, és miért lett, mi tette Szegedet ilyen jelentőssé. A városhálózat fogalma a modern várostörténet-írásban egyre inkább elterjed, és szükségképp kapcsolatban áll az egész településhálózat hierarchikus térbeli rendjével, amelyen belül egy-egy település különböző mértékű centrális helyi funkciót tölt be.

6 A centrális hely fogalmát a földrajztudomány vetette be a köztudatba, de manapság már a 1 Bártfa város levéltára, Oklevelek 4752. sz. 2 Vö. KUBINYI ANDRÁS: A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme a XV. század végén. TBM 15 (1963) 103-206. 3 1504-1566. Memória rerum. Sajtó alá rend. Bessenyei József. Bp. 1981. 16. 4 Vö. LADÁNYI ERZSÉBET: Libera villa, civitas, oppidum. Terminológiai kérdések a magyar városfejlődésben. Történelmi Szemle, 23 (1980) 465-466. 5 KUBINYI ANDRÁS: A magyarországi városok országrendiségének kérdéséhez (különös tekintettel az 1458-1526. közti időre). TBM 21 (1979) 12. — HERMANN ZSUZSANNA: Egy pénzügyi tervezettől a Hármaskönyvig. Werbőczi és a parasztháború. Századok, 115 (1981) 124-129. 6 MAJOR JENŐ: A magyar városhálózatról. Településtudományi közlemények, 16 (1964) 32-65. — Utolsó összefoglalás a 14. század végi magyarországi városhálózatról: FRIEDRICH BERNWARD FAHLBUSCH: Stádte und Königtum im frühen 15. Jahrhundert. Ein Beitrag zur Geschichte Sigmunds von Luxemburg. Köln-Wien, 1983. 20-23. (Stádteforschung Bd. 17.)