Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
A VÁROSOK KERESKEDELME ÉS FEJLŐDÉSE A MAGYAR ALFÖLDÖN A KÖZÉPKORBAN
lakkeretek, és az oklevelek is említenek kőből épült polgárházakat. 66 Az ötvösség jelenléte is a település városias jellegére utal. A szegedi polgárok tőkeereje is igen jelentős lehetett, mert amikor a XVI. század közepén a török elől menekültek, nagy árumennyiséggel, és hatalmas pénzösszegekkel érkeztek meg az észak-magyarországi városokba. 67 Az Alföld többi városának fejlődése hasonlított Szegedéhez. Ez különösen a XIII. század közepe utánra érvényes. A legtöbb esetben a korábbi központok, a megyeszékhelyek, stb. elvesztették régi jelentőségüket. Helyükre az új, a XIII. század végén, vagy a XIV. század folyamán keletkezett, vagy kifejlődött mezővárosok léptek. Egyikük sem lett közülük — a régi település Szegedet leszámítva — királyi szabad város. (Lippa, az Alföld keleti peremén csak 1529-ben, azaz Mohács után nyerte el ezt a rangot.) Egyes mezővárosok, amelyek vezetőrétege tehetős marhakereskedőkből állt, a középkor végén ezernél több lakossal rendelkeztek, és egy elég nagy terület gazdasági központjai voltak. Gazdasági szempontból tehát városfunkciót láttak el. Ebből a szempontból két típus különböztethető meg. A Dél-Alföld nagy mezővárosai Szegedhez hasonlóak voltak. Sokadalmaik nem voltak nagyon jelentősek, és inkább helyi jellegűnek számítottak. Talán ide számítható az uradalmi központ Gyula, amelynek legalább 1250 lakosa volt. Ötvösök is éltek itt, és mint ismert, Albrecht Dürer nagyapja ötvösként dolgozott Gyulán. 68 Az Alföld északi felének városai más típushoz tartoztak. A különbség a sokadalmak jelentőségében van. Északon vezetett ugyanis a középkori magyar kereskedelem főútvonala Bécstől a Duna vonalán Budán át Erdélybe az Alföldön keresztül. Ezt a tengelyt metszették a Lengyelországból az északkeleti Felvidék városain át Budára, Szegedre és Erdélybe vezető kereskedelmi utak. 69 Ez azt jelentette, hogy ott, ahol az utak az erdélyi hegyekből érkezve elérték az Alföldet, vagy ott, ahol az északról, vagy délről érkező utak a főtengelyt metszették, szükségképp fontos sokadalmaknak kellett keletkezniük. Nagyváradnak és Debrecennek voltak a legfontosabb sokadalmai. Különösen fontos számunkra a régi püspöki székhely, Nagyvárad. Az Alföld keleti határán fekszik, és jelentős vásárváros volt. Tizenegy sokadalma szinte folyamatos vásártevékenységet 66 BALOGH JOLÁN: A művészet Mátyás király udvarában I. Bp. 1966. 126-127. — Vö. még fenn, 59. j. 67 BÁLINT, Szeged i. m. 92-107. — SZAKÁLY, Mezővárosok i. m. 172-218. 68 BÁCSKAI, Magyar mezővárosok i. m. 26. — GERHARD HIRSCHMANN: Albrecht Dürers Abstammung und Familienkreis. In: Albrecht Dürers Umwelt. Festschrift zum 500. Geburtstag. (Nürnberger Forschungen Bd. 15.) Nürnberg 1971. 37-40. — BLAZOVICH LÁSZLÓ: Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban. In: BMMK 16 (1996) 351-365. 6 ' Vö. pl. O. F. JlCKELl: Der Handel der Siebenbürger Sachsen in seiner geschichtlichen Entwicklung. In: Archív des Vereines für siebenbürgische Landeskunde. NF 39 (1913) 66-67. — DIÓSZEGI ANDRÁS: A Magyarországon keresztülvezető kereskedelmi utak az Árpádházi királyok idejében. Kolozsvár 1900. 28-34. — OTTÓ MITTELSTRASS: Beitráge zur Siedlungsgeschichte Siebenbürgens im Mittelalter. (Buchreihe der Südostdeutschen Historischen Kommission. München 1961. Kartenanhang V. — BLAZOVICH LÁSZLÓ: AZ Alföld 14-16. századi úthálózatának vázlata. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26 (1998) 51-61.
