Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
4. Miskolc
A Papszer és a Tóth utca (később Toronyallja) a Mindszent utca folytatásai a Szinva déli partján, az Avas hegy és a Szt. István templom alatt. Az itteni zsellérek a plébániához tartoztak. 282 Mivel a plébánia kegyúri jogát a város megtartotta, ezeket az utcákat mégiscsak oda számították. A Papszeren állott a városi iskola, amely Miskolc egyetlen ma is álló világi eredetű, részben gótikus épülete (Hermán Ottó Múzeum). Az iskola a XV. században épült. 283 A harmadik zsellérutca, a Peceszer, neve tanúsága szerint a Pece patak valamelyik ága mellett fekhetett az Újváros délkeleti sarkában. 284 A középkorvégi és lényegében mai napig fennmaradt topográfiai szerkezet tehát egy korábbi, más jellegű településrend átalakítása révén csak a XIV. század második felében, nyilvánvalóan a királyi birtoklás kezdetekor jött létre. Az uralkodó nem csupán az Újvárost alapította háromszög alakú terével, hanem az Óvárosban is városrendezést hajtott végre, ekkor keletkezett a piacutcás tengely. Központi rendező akaratra utal a két város nagyjában egységes nagyságú telkekre tagozódása, és a zsellértelkek elkülönített kiosztása mindkét város szélén. Mindez azonban még nem ad választ arra a kérdésre, hogy mennyiben nevezhető az így létrejött Miskolc városnak. Bizonyos városias fejlődést elősegítő tényezőkre már eddig is utaltunk. Ilyen volt a közlekedés-földrajzi helyzet, amely a miskolci piac kialakulásához vezetett. Az alaprajz — piacutca és háromszög alakú tér — sem zárja ki a városiasságot. 285 Feltűnő azonban, hogy a XV-XVI. századi Miskolc lényegében csak két utcából állott: az Óváros a piacutcából, az Újváros a háromszög alakú térből. A többi „utca" vagy ezek kiszögellése, vagy pedig a településmagok közötti összeköttetést szolgáló köz volt csupán. A döntő az, hogy párhuzamos utcák — a többi kevésbé független zsellérutcákat leszámítva — nem voltak. Eszerint a miskolci településekre is áll az osztrák Marktokat a városoktól megkülönböztető kritérium: a piacon kívül nincsenek mellékutcák. 286 Ha ezt összehasonlítjuk a sokutcájú püspöki városokkal, vagy akár Nyírbátorral, akkor nyilvánvaló, hogy Miskolc esetében az uralkodó nem várost, hanem annál valamivel alacsonyabb jogállású települést, tehát lényegében Minderstadtot akart alapítani. 287 Ezt bizonyítja az a különben szinte érthetetlen jelenség, hogy akkor, amikor Ó-Miskolcot egészen átrendezik, mellette létrehozzák a rövidesen jogilag is különálló Új-Miskolcot, a zsellérutcákat is csak bizonyos mértékben rendelik alá az illetékes városi tanácsnak. A királyi földesúr úgy látszik nem akart egységes várost alapítani, inkább autonóm mezővárosokat hozott létre. A „divide et impera" elve érvényesült tehát. Az viszont ennek ellenére figyelemre méltó, hogy akkor, amikor a középkori Középkelet-Magyarországon nagyon ritka volt a városokban a kőépület, a kőépítkezésre való áttérés Miskolcon a régészeti kutatások eredménye alapján is már 1526 előtt megindult. A topográfiai és az épületelemzés alapján tehát Miskolc valami közbülső fokot foglalt el a város és a falu között, kétségtelen azonban, hogy városiasodása egyre nőtt. 282 MARJALAKI Kiss, 1958. 139-141. 283 Ifj. HORVÁTH BÉLA: Miskolc legrégibb középülete, a Múzeum. In: HOMKözl. 1955. december. 1-6. - KOMÁROMY, 1960. 3., 8-9., 15. 284 MARJALAKI Kiss 1958. 134. 285 Ld. a 156. j.-ben'id. helyeket, valamint KATZINGER, 1978. 87-99. - DICKINSON, 1962. 323-325. 286 KATZINGER, 1978. 99. 257 STOOB, 1958. 1-28.
