Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
4. Miskolc
mellett évi és heti vásárjoga volt, lakói pedig messzi vásárokat is felkerestek. 216 Kézművessége sem lehetett fejletlen. Sok mészárszék volt, és már a XIV. században is élt ötvös a helységben. 217 Más kézműves adatok is maradtak fenn. 218 Koldulórendi kolostora — bár ez esetben csak késői —, valamint az innen külföldi egyetemekre járók száma alapján is jelentősebb településnek látszik. Ez utóbbiak viszont legalábbis a középkor végén Gyöngyösnél jelentéktelenebbnek mutatják. 1440 és 1514 között kilencen jártak külföldön (1 Bécsben, 8 Krakkóban), így az egyetemre járók száma alapján a 112-126. helyet foglalja el az országban. 219 Sajnos, a gyéren fennmaradt forrásanyag nem engedi meg, hogy Bátor kétszáz éves középkorvégi fejlődésében fázisokat különböztessenek meg. Valami keveset mégis tudunk mondani. Bátort a XIV. századi oklevelek többnyire possessio-nak nevezik, így a két felosztó oklevél is. Ez a szó ekkor már általában, de az idézett két oklevélben konkrétan is falut jelent. 220 Oppidum elnevezése csak a XV. században válik általánossá. 221 Nyírbátor tehát a XIV. században városias utcahálózata, vásárai, árumegállító joga és egyéb kiváltságai ellenére falu maradt, a földesúri hatalom gátolta jobbágyai önkormányzatát. Az 1330-as kiváltság is legalább annyira, ha nem jobban szolgálta a földesúri család, mint jobbágyai érdekét. Bátort két tényező fejlesztette városiassá: a közlekedés-földrajzi adottság, valamint a földesúri birtokközpont. Ez utóbbi azonban egy bizonyos ponton túl már akadályozta a fejlődést. Később, a XV. században, mint oppidum sem élvezhetett különösen jelentős kiváltságokat. Jellemző a bátori magisztárusnak egy 1522-es oklevele. A szokott egy bíró és 12 (vagy 6) esküdtből álló tanács helyett három bíró és „a többi esküdt polgár" állítja ki az oklevelet. A corroboratioban sem sigillumnak, pecsétnek, hanem signum-nak, jelnek nevezik a pecsétet, igaz ez csak gyűrűspecsét. 222 Jellemző különben Bátorra polgárai állásfoglalása az 1514-es parasztháború idején. Bár közismert az alföldi mezővárosi polgárság nagy szerepe ebben a megmozdulásban, a bátoriak viselkedése nem egyértelmű. Egy parasztsereg érkezésekor ugyanis a polgárság egy része a ferences kolostorba menekült, majd többé-kevésbé kényszeredetten csatlakozott a felkelőkhöz. A kényszeredettséget igazolja, hogy a szomszédos falvaknál kevesebb kárpótlást vetettek ki a felkelés leverése után a bátor iákra. 223 4. MISKOLC. A mai Magyarország második legnagyobb városa a középkorban nem tartozott a szabad királyi városok közé. Újkori alaprajza nagyon hasonlít Gyöngyösére. Utcakeresztes formájú, ezt a kelet-nyugati irányú mai Széchenyi és folytatása, a Hunyadi, illetőleg az észak-déli irányú mai Kazinczy és folytatása, a Szemere utcák képezik. A várost ívesen sánc, ill. árok övezte, kapui az egymást keresztező utcák 216 Pl. a mezőtúrit: KUBINYI, 1980. 443. 217 ENTZ — SZALONTAI, 1969. 8. 218 MAKSAI, 1940. 114. 219 KUBINYI, 1971. 76. 220 SZABÓ, 1966. 52-53. — Bátort különben korábban a szintén falu jelentésű villa-nak is nevezték: MEZÓ — NÉMETH, 1972. 81. 221 CSÁNKI, 1890. I. 506. 222 Dl. 56 431. 223 ANTONIUS FEKETE-NAGY — VICTOR KENÉZ — LADISLAUS SOLYMOSI — GEYSA ÉRSZEGI: Monumenta rusticorum in Hungária rebellium anno MDXIV. Bp. 1979. 380., 475-483.
