Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)

4. Miskolc

végében állottak, a rajtuk kivezető utak ma is a kapuk neveit viselik. (Keleten: Zsolcai, délen a Csabai, nyugaton a Győri, északon a Szentpéteri kapuk.) A kapuk nevüket a kivezető út irányától kapták. Régebben volt egy ötödik kapu is, az északra vezető Fábián kapu, ez azonban nem vezetett az utcakereszthez. A forrásokban először 1562ben említik a kapukat, mégpedig ekkor a Diósgyőri (újabban rövidítve Győri) és a Boldogasszony (később Szentpéteri) kapukat. A legkésőbb a Zsolcai kapu tűnik fel a forrásokban, a XVIII. században, sőt az is biztos, hogy csak akkor keletkezett. (Addig ugyanis abban az irányban a mocsaras terület miatt nem vezetett út.)

224 Ezek az adatok önmagukban is mutatják, hogy az utcakeresztes megoldás Miskolcon sem eredeti, sőt nem is lehet középkori, legalábbis ebben a formában nem. A sánccal, vagy árokkal való övezés valószínűleg a XVI. századi török támadások következménye, kőfala a városnak sohasem volt. Miskolc múltja, mind régészeti, mind írásos források alapján igen messze vezethető vissza. Területe már az őskorban is lakott volt, hasonlóképp a magyar honfoglalás korától.

225 A város határában, a városközponttól 5 km-rel északra honfoglalás kori temetőt tártak fel.

226 Anonymus krónikája is megemlékezik Miskolcról. Szerinte Árpád vezér a honfoglaláskor Bors apjának, Bungernek egy nagy földet adott a Tapolca folyótól a Sajó folyóig, amelyet ma (Anonymus idején) „Miskoucy"nak neveznek, és odaadta a Geuru (Győr) nevű várat is, amelyből fia Bors saját Borsodnak nevezett várával együtt egy megyét alkotott.

227 Miskolcot a XIV. század elejéig a Miskolc nemzetség birtokolta, amely gyakran használta a Bors személynevet is. így valószínű, hogy a krónikában említett Bors a Miskolc nemzetség őse volt.

228 A nemzetség temetkezőhelye a Miskolctól kb. 2,5-3 km-rel délnyugatra fekvő tapolcai Szt. Péterről elnevezett bencés monostor lett, amelyet a Miskolcok egy melegvízforrás és talán egy pogány kultuszhely mellett valószínűleg még a XII. század közepe előtt nemzetségi monostorként alapítottak.

229 A Miskolcok birtokközpontjának pontos helyét nem ismerjük, talán Miskolcon lehetett.

230 Érdekes egy 1219-es adat. Nyíri izmaeliták (azaz nyírségi mohamedán kereskedők) lopással vádoltak sajóvámosi lakosokat, köztük a Miskolc nemzetség tapolcai jobbágyait.

231 A Vámos helynév vámszedésre utal, és valóban ez a hely két fontos út találkozóhelyén keletkezett: a Sajóvölgyből északra a Boldvavölgybe, valamint a Miskolcról (és Tapolcáról) Szikszóra (és innen Kassára és Lengyelországba) vezető utaknál.

232 Vámos kb. 12 km-re fekszik Miskolctól északkeletre. Miskolc körzete tehát már a tatárjárás (1241) előtt távolsági kereskedők által frekventált terület volt. Károly király 1312-ben a Miskolc nemzetségtől hűtlenség miatt elkobozta birtokait és Szécsi Miklós fiainak adományozta. 1320-ban újra nekik adta Miskolc, Csaba és 224 NYI'RY DÁNIEL: Miskolc város „sántza vagy árka". In: TKM 1926. 3-6. 225 Vö. KOMÁROMY, 1960. 3-4. KOMÁROMY, 1966. 389-401. — HORVÁTH — MARJALAKI 18-22. 226 MEGAY GÉZA: Honfoglaláskori temető Miskolc északkeleti határán. In: AÉ 88. 1961. 100-108. 227 SRA I. 72. 228 GYÖRFFY,' 1963.1. 789. 229 MAJOR, 1978. 20-28. 230 KOMÁROMY, 1960. 6-7. HORVÁTH — MARJALAKI 26. 231 KARÁCSONYI JÁNOS — BOROVSZKY SAMU: AZ időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba-lajstrom. Bp. 1903. 229. 232 MAJOR, 1978. 24-26.