Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
4. A korai várostípus
agglomerációkban a társadalmi munkamegosztás egyelőre térben széttagolt csíráit, viszont mivel csak egy vásárhely típust vizsgált, nem tért ki a várak körüli templomokhoz kapcsolódó település agglomerációkra, ahol a templomok tömörülése a fogyasztópiac bűvülését hozta magával. Az utóbbi két évtizedben külföldön is hasonló eredményekre kezdenek jutni. A művészettörténész Herzog az Ottó-kori, azaz a X. századi, német városokat vizsgálva felismerte, hogy ezek térbelileg is széttagoltak voltak. Ő figyelt fel a vár és a kereskedőtelep mellett a városmagot körülvevő „templomkoszorúra". 136 Ez a rendszer azonban nem volt mindenütt Európában elterjedve. 137 A zárt város a városi község, a jogi értelemben vett város kialakulásával együtt, a XI. század második felében és a XII. század elején jött létre. 138 Herzog nézetét újabban a történész Koller fejlesztette tovább és támasztotta alá számos új adattal. 139 Rámutatott arra is, hogy gyakran eredetileg nagy területet, és így a rajta kialakult településeket is, azonos névvel nevezték. 140 Nem csupán a városmag gyűrűformában való terjeszkedése által, hanem több összenövéséből is keletkezik város. 141 Koller arra is felfigyel, hogy a korai városias települések házai primitívek, de ez szerinte nem a szegénység következménye. A templom díszes, a lakóhely nem. A házak egymás mellé épülése is csak később mutatható ki. 142 Ez a kép szinte kísértetiesen egyezik a tárgyalt középkorvégi magyarországi városokéval, és mivel a templom melletti településsejteket a legtöbb esetben legalábbis a tatárjárásig tudjuk visszavezetni, ez nem sokkal későbbi időt jelent, mint a Herzog és Koller által tárgyalt időszak. Koller maga a jogi értelemben vett város keletkezését, és ezzel a korábbi típus megszűnését valamivel későbbre teszi, mint Herzog, a XII. század második felére. 143 (A városerődítések általánossá válása mások szerint is a XIIXIII. század. 144 ) Úgyhogy azt állapíthatjuk meg, hogy a magyarországi városfejlődés XI-XII. századi csiráformái azonos struktúrát mutatnak, mint Németország X-XI. századi fejlődése. Ez leginkább a püspöki városok és Szeged esetében igazolható. A további fejlődés azonban megrekedt, egy archaikus állapot konzerválódott, amelyből csak a középkor végén kezdtek kibontakozni a városok. A XIII. századi magyarországi városaiasodási hullám (a jogi értelemben vett és tömörült városokra gondolunk) csak a Dunántúlt, a Felvidéket és Erdélyt érintette, az Alföldöt (leszámítva a Felső-Tisza vidékét) és néhány püspöki várost érintetlenül hagyott. (Az egyetlen alföldi kivétel Szeged lenne, de itt a városprivilégium ellenére a tömörülés ugyancsak a XV. században következett be.) Ebből viszont az következik, hogy semmiféle ázsiai, ill. nomád, vagy pedig alföldi várostípusról nem beszélhetünk, a városok a XI-XII. századi Magyarországon a korabeli külföldi városmagokhoz hasonlóan keletkeztek. Az Alföld, ill. az Alföld széle annyiban különbözött az ország többi részétől, hogy itt a fejlődés megre136 E. HERZOG: Die ottonische Stadt. Berlin 1964. 227-252. 137 Uo. 253-254. 138 Uo. 255-256. 139 KOLLER, 1978. 4., 25-38. 140 Uo. 8-11. 141 Uo. 15. 142 Uo. 37. 143 Uo. 46-57. 144 SCHWINEKÖPER, 1980. 121-122.
