Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)

II. A MEZŐVÁROSOK PROBLÉMÁJA - 1. Mezőváros és város

kedése után több évszázados késéssel kezdve tért rá a városfejlődés arra az útra, amelyet a németországi városok már a XII. században a többi magyarországi város pedig a XIII-XrV. században tett meg. II. A MEZŐVÁROSOK PROBLÉMÁJA 1. MEZŐVAROS ÉS VÁROS. Magyarországon voltak a valódi városokon kívül latinul oppidumnak, magyarul mezővárosnak nevezett több-kevesebb városi szabadságjogot élvező helységek. A középkor végén a polgárok szabadságával csak a szabad királyi városok lakói élhettek, a többi város, vagy valamiféle városias szabadságot élvező település polgárai jogilag jobbágyok voltak. A szabad királyi városok közvetlenül a király alá tartoztak (és az egy Szeged kivételével) fallal voltak övezve.

145 Voltak ugyan földesúri „libera civitas "-ok is, amelyek lakói több kiváltsággal rendelkeztek, és amelyek többségének falai is voltak, a feudális állam szempontjából ezek polgárai is jobbágyoknak számítottak.

146 A magyar szakirodalom a mezőváros (oppidum) elnevezést általában gyűjtőfogalomként alkalmazza mindazokra a kiváltságos településekre, amelyek nem esnek a szabad királyi város fogalom alá, és amelyek lakói e szerint jobbágyok, gazdaságilag azonban ezek a jogi értelemben nem teljes jogú városok (Stoob kategóriái szerint ,,Minderstadt"-ok)

147 egy része feltétlenül városszerepet látott el, hiszen lehetetlen, hogy nagy kiterjedésű országrészeken ne legyen város. (Az Alföldön az egyetlen Szeged, a Dél-Dunántúlon egy sem.) Különböző módszerek születtek ezért annak kimutatására, hogy milyen kritériumok alapján lehet a mezővárosok nagy tömegéből a városi szerepkört teljes mértékben betöltőket kiszűrni. Ilyen kritérium pl. hogy van-e a településen koldulórendi kolostor.

148 Egy másik, hogy egy helységből hányan jártak külföldi egyetemre, illetőleg milyen szerepet töltött be egy nagyobb tájegység piachálózatában.

149 Újabban kritériumként a szóban forgó települések korabeli terminológiáját is alkalmazzák. (Pl. civitas-nak neveznek-e jogilag mezővárosinak számító települést.)

150 Több a hetvenes évek elején még egy kritérium lehetőségét vetettem fel: a település alaprajzának és építkezési formáinak vizsgálatát. Utaltam arra is, hogy itt elsősorban régészeti módszerekre lenne szükség.

151 Sajnos, a mezővárosok régészeti kutatása terén azóta sem történt sok, most mégis ezt a módszert kísérlem meg alkalmazni, azaz azt, hogy kimutatható-e a jelentősebb alföldi, Alföld széli mezőváro145 KUBINYI, 1977. 164-183. — KUBINYI ANDRÁS: Zur Frage der Vertretung der Stádte im ungarischen Reichstag bis 1526. In: Stádte und Stándestaat. Zur Rolle der Stádte bei der Entwicklung der Standeverfassung in europaischen Staaten vom 13. bis zum 15. Jahrhundert. Hsgg. v. B. TÖPFER. Berlin 1980. 215-246. E két tanulmányunk részletesen idézi a korábbi irodalmat. 146 LADÁNYI, 1977. 27-29. - KUBINYI, 1980. (Zur Frage) 216. 147 H. STOOB, 1958. 1-28. 148 FÜGEDI ERIK: La formation de villes et les ordres mendiants en Hongrie. In: Annales, Economies, Sociétés, Civil isations 1970. 966-987. 149 KUBINYI, 1977. 167-178. 150 LADÁNYI, 1977. 2-43. — ÉRSZEGI GÉZA: Középkor. In: Sárvár monográfiája. Szombathely 1978. 193-200. — KUBINYI ANDRÁS: Hozzászólás Sárvár monográfiájához. In: Vasi Szemle 33. 1979. 577-580. 151 KUBINYI ANDRÁS: A XIV-XVI. század várostörténeti problémái és a régészet. In: RégFüz II. 14. 1971. 46.